Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Közigazgatási jogi tanszék

TDK dolgozat

Ebrendészet és állatvédelem

Konzulens: Prof. Dr. Paulovics Anita Készítette: Jámbor Adrienn

Intézeti tanszékvezető, Neptun-kód: LR9I4D

egyetemi tanár Tankör: J-501

Prof. Dr. Bragyova András DSc. Lezárva: 2011. november 6.

egyetemi tanár

- 2 -

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 2 Bevezető gondolatok .................................................................................................................. 4 I. fejezet: A gyepmesteri telepek ................................................................................................ 6

1. A berettyóújfalui „rémálom” .............................................................................................. 7

2. A gyepmesteri telepek korábbi jogi szabályozása .............................................................. 8

3. A gyepmesteri telepek hatályos jogi szabályozása és problematikái ................................. 9 II. fejezet: Az állatmenhelyek ................................................................................................... 14

1. Az állatmenhelyekre vonatkozó általános szabályok ....................................................... 15

2. Az állatmenhelyekre vonatkozó részletszabályok ............................................................ 16 III. fejezet: Az ebrendészeti hozzájárulás ................................................................................. 19

1. Az ebadó története ............................................................................................................ 20

2. Az ebrendészeti hozzájárulás bevezetésének tervezete .................................................... 21 IV. fejezet: Állatvédőrség ......................................................................................................... 24

1. Történeti áttekintés ........................................................................................................... 25

2. Az együttműködés tartalma .............................................................................................. 27

2.1. Az együttműködés célja ............................................................................................. 27

2.2. A felek kötelezettségei ............................................................................................... 27

2.3. Az állatvédőrök képzése ............................................................................................ 28

3. További együttműködők ................................................................................................... 30

4. Az Állatvédőrség küldetése .............................................................................................. 30

5. Releváns bűncselekményi kör .......................................................................................... 31

5.1. Állatkínzás ................................................................................................................. 31

5.2. Állatviadalok tilalma, tiltott állatviadal szervezése ................................................... 33

- 3 -

5.3. Természetkárosítás .................................................................................................... 35

5.4. Veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése ................................ 36 IV. fejezet: Radikális állatvédők .............................................................................................. 45

1. A csepeli eset .................................................................................................................... 46

2. A péceli eset ...................................................................................................................... 47

3. A nagykovácsi eset ........................................................................................................... 47

4. A radikális állatvédők fellépése ........................................................................................ 47

5. Üzenet az állatkínzóknak .................................................................................................. 48 V. fejezet: A „de lege ferenda” javaslatok ............................................................................... 49 Felhasznált jogszabályok .......................................................................................................... 54 Felhasznált szakirodalom és egyéb források ............................................................................ 55

- 4 -

Bevezető gondolatok

Dolgozatomban a házi kedvencek közül az ebekkel és a hozzájuk kapcsolódó jogi

szabályozási, illetve szabályozatlansági problémákkal foglalkozom. A téma azért is aktuális,

mert az állatvédelmi törvény módosítása éppen most folyik és ez kutatási témámat is több

helyen érinti. A Parlament előtt fekvő 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.)

módosítást beledolgoztam a dolgozatba, értékelve, hogy mennyire ad megoldást a

problémákra. A témát az ebtartás körére korlátoztam. Egyrészt azért, mert öt éve segítem a

Miskolci Állatsegítő Alapítvány (továbbiakban: MÁSA) dolgozóit önkéntesként, így rengeteg

gyakorlati problémával is találkoztam, amelyek megfelelő jogalkotással és végrehajtással

könnyen megoldhatóak lennének, másrészt azért, mert a szívemhez legközelebb az állatfajok

közül a kutyák állnak. 2008 márciusában kerestem fel a MÁSA-t azzal a szándékkal, hogy

szabadidőmben önkéntesként segíthessem a munkájukat. Ekkor még elképzelni sem tudtam,

hogy milyen feladatok, helyzetek várnak majd rám. Eleinte a kutyák etetésével, itatásával,

sétáltatásával foglalkoztam, majd szépen lassan elkezdtem segíteni az állatmenősök munkáját

is, számos helyszínre kísértem el őket, valamint részt vettem a sérült kutyák olyan ellátásában

is, amelyek nem állatorvosi feladat- és hatáskörbe tartoztak. A dolgozatban számos olyan

esetre fogok kitérni, amelyekkel személyesen is találkoztam és javaslatot fogok tenni a

meglévő jogszabályok módosítására, illetve új, általam jónak tartott, ésszerű szabályok

alkotására is. Miért pont a kutyák a kedvenceim? Számomra ők nagyon különleges élőlények.

Megjelenésük a vallásokban, a hiedelmekben, a korai ábrázolásokon mind azt mutatják,

milyen fontos szerepet játszottak az ember életében már ebben a korai szakaszban is. Részt

vettek a munkában, a háborúkban, a sporteseményeken. Később aztán feltűntek az irodalmi

művekben, a képzőművészetben és a mozivásznon is. A kutya szerepe ma is fejlődőben,

kiteljesedőben van a társadalomban, hűen tükrözve az emberi kultúra változásait. Az ebek

elsődleges feladatai: az otthon védelme, a háziállatok őrzése, kiváló térfigyelő vadászok és

nyomkövetők. A lőfegyverek elterjedésével újabb feladatokkal – a vad állásával és az

apportírozással – bővült a kutya vadászati tevékenysége és kifejezetten ezekre a feladatokra

számos új fajtát (például a sima szőrű német vizslát) is kitenyésztettek. Az utóbbi időben új

feladatok is megjelentek, mint a mentés és keresés, a kábítószerek és robbanóanyagok

felkutatása, a valamilyen fogyatékosságban vagy betegségben szenvedő emberek terápiás

gyógyítása. Ezen feladatok mellett vannak olyanok is, amelyek ma már nem jellemőzek.

„Európában ugyanis egykor megszokottnak számítottak az úgynevezett nyársforgató kutyák,

- 5 -

amelyek a nyársra húzott húst forgatták a tűz fölött. A hegyvidékeken a szőrtelen, kopasz

kutyák az élő ágymelegítő szerepé töltötték be.”1 A kutya tehát régóta társa is az embernek,

ám a XX. századig főként valamilyen feladatot látott el mellette. Mára azonban ez

megváltozott, a fejlett, jóléti társadalmakban leginkább kedvtelésből tartanak az emberek

kutyát. Mivel magyarázható ez? Véleményem szerint ennek több oka is van. Egyrészt a kutya

megfigyelése kapcsolatot kínál a természettel – erre különben a városokban egyre kevesebb

esélyünk van. Nem olyan régen a legtöbb gyermek nap mint nap találkozhatott a különböző

háziállatokkal. A mai, városi gyermekeknek nem maradt egyéb, mint a házi kedvencekkel

való ismerkedés. Másrészt a kutyák őszintén és egyszerűen mutatják ki érzéseiket, élvezet

nézni önfeledt boldogságukat. A legtöbb embernek élete végéig szüksége van a tudatra, hogy

valakinek gondját viselheti. Továbbá a bunda tapintása kellemes érzést kelt bennünk. A

kutyáknak mindennap szüksége van testedzésre, ahogy az embernek is. Arról nem is beszélve,

hogy a legtöbb ember sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, ha kutya van körülötte. Az

átlagos kutyatartó elég sokat beszél kedvencéhez, habár tudja, hogy beszédértési képességei

elég korlátozottak. Ugyanakkor imád mesélni is róla másoknak. Mindezek az okok másrészről

azonban komoly társadalmi problémát is okoznak, mégpedig a kóbor kutyák jelenségét. Sok

ember mikor kutyát vásárol, ajándékoz, illetve ajándékba kap, nem tudja, mekkora felelősség

hárul rá. Az ebet minden nap táplálni, ápolni, nevelni kell továbbá a megfelelő egészségügyi

ellátást is biztosítani kell számára. Eleinte élvezettel látják el ezeket a feladatokat, de az idő

múlásával teherré válik és sokszor a legegyszerűbb megoldás beadni egy állatmenhelyre

amennyiben az befogadó képes, vagy kidobni az autóból, otthagyni az út szélén, legrosszabb

esetben pedig agyonütni. Ugyanúgy elítélendő az az eset is, ha a gazda ugyan nem hagyja el

az állatot, nem mond le tulajdonjogáról, hanem láncra verve, vagy csöppnyi helyre bezárva

tartja, nem táplálja és nem engedi el rendszeresen, hagyja saját ürülékében és vizeletében élni

hónapokig vagy akár hosszú évekig. Mindenképpen meg kell különböztetnünk az állatkínzást,

mint bűncselekményt és a tartási szabályok megsértését, de mindkét esetet valamilyen módon

szankcionálni kell.

Dolgozatomban ezen problémák megoldási lehetőségeit vázolom fel a hatályos

jogszabályok elemzésével és ahol szükséges bírálatával. A témámhoz szorosan kapcsolódó

magyar nyelvű szakirodalom alig van, az idegen nyelvű szakirodalom is szűkös, ezért főleg

jogszabályokra, internetes forrásokra, állatorvosi szakvéleményekre, a médiában elhíresült

jogesetekre és saját gyakorlati tapasztalataimra hivatkozom.

1 Bruce Fogle: DK Eyewitness Companions Guide – Dogs, A Dorling Kindersley Book, London, 2006.

- 6 -

I. fejezet

A gyepmesteri telepek

„…Ó, láttál már szemeket a rács mögött? Jártál már kint a sintértelepen? A

reménytelenség, a kétség között. Gondolkoztál már néha ezeken?!”

/Kibédi Ervin: Emlék/

- 7 -

1. A berettyóújfalui „rémálom”

Csontsovány kutyákat és mellettük kutyatetemeket találtak állatvédők a berettyóújfalui

gyepmesteri telepen. Az összes kutya ki volt kötve étel és víz nélkül. Azonnal megetették

őket, mire a tulajdonos feljelentette őket magánlaksértésért. A berettyóújfalui kutyatelepen

készített fotókon látható csontsovány, sebekkel borított testű ebek látványa úgy tűnik,

egyelőre csak az állatvédőket zavarja. A helyi jegyző szerint ugyanis az aktivisták fújják föl

az ügyet, akik viszont feljelentették a kötelességmulasztó jegyzőt.

Vidéken kicsit máshogy állnak a dolgok – mondta a Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány

munkatársainak a berettyóújfalui kutyatelepen tett látogatásakor a hatósági állatorvos, miután

szemrevételezte a mintegy 60, rövid láncra kötött, sovánnyá fogyott jószágot. Szóvá is tette,

hogyha szállító járművel érkezik a helyszínre, néhány kutyát, a legleromlottabb,

legsoványabb, gennyes sebekkel borított testű ebeket magával vitte volna. Erre azonban nem

került sor. Nagy Henriett, az Állatotthon vezetője azt állítja, a kutyatelep szomszédságában

lakók olyan kutyákról is tudnak, amelyek évek óta senyvednek kikötözve a gazosban, de

állítólag a többieket sem engedi szabadon a telephely tulajdonosa.

Az állatvédők július 19-én feljelentést tettek a rendőrségen, értesítették az ÁNTSZ-t és a

település jegyzőjét, ám az említett állatorvos diagnózisán kívül sehonnan sem kaptak

hivatalos visszajelzést. Az állatorvos ugyan szóban állatvédelmi bírságot helyezett kilátásba,

illetve a tartási körülmények megváltoztatásának indítványozásáról beszélt, Nagy Henriett és

munkatársai máig nem tudják, életbe léptek-e a jelzett intézkedések, s ha igen, mikortól.

Az Állatotthon vezetője fölháborítónak tartja, hogy a jegyző a bejelentés dacára sem tett még

- 8 -

látogatást a telepen, és nem intézkedett, amiért az Állatotthon kötelességmulasztás címén

feljelentette a hivatalnokot.

Az otthonvezető kizártnak tartja, hogy az adott területen az előírásoknak megfelelő

időtartamra naponta szabadon engedik a kutyákat. Berettyóújfalu jegyzője lerágott csontnak

nevezi a kutyatelep ügyét. Mint mondja, állatorvosi vélemény alapján nem állapítható meg

sem állatkínzás, sem pedig az, hogy azonnali intézkedésre okot adó körülmény fennállna. A

jegyzői hivatal állítólag fölhívta a kutyák tulajdonosát, hogy gondoskodjon az állatvédelmi

törvényben előírtak betartásáról. Egyedül talán csak az állatok láncait kell kicserélni 4

méteresre. A jegyző annyit mond, hogy az állatorvostól azt hallotta, hogy egyes kutyák el sem

fogadják az ételt, valamint még nem kapta meg a hivatalos állatorvosi jelentést, mint ahogy

nem értesítette a Szent Ferenc Állatotthon Alapítványt sem az intézkedésekről, de az

ügymenet folyamatban van.2

2. A gyepmesteri telepek korábbi jogi szabályozása

A gyepmesterségről először az 1888. évi VII. törvénycikk rendelkezett. Ennek

értelmében minden község köteles volt akár kisajátítás útján is alkalmas dögtérről

gondoskodni. A gyepmesteri szolgálat és a dögterek állategészségügyi tekintetben felügyelet

alatt álltak.3 A törvény a kapcsolódó részletszabályokat rendeleti szintű szabályozásra bízta

(1888. évi 40.000 számú földművelésügyi rendelet). A gyepmester e korban a hóhér

teendőit is ellátta, sőt jelenleg is egyes helyeken e teendők a gyepmesterséggel – ha nem is

hivatalból – kapcsolatosak.4

Az 1888. évi VII. törvénycikket és annak végrehajtási rendeletét az

állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvénycikk váltotta fel. Ennek érelmében a

törvényhatósági jogú városoknak kötelező volt gondoskodni gyepmesteri telep létesítéséről

és üzemben tartásáról, míg a községeknek és a rendezett tanácsú városoknak csak miniszteri

kötelezés esetén. Összeépített vagy szomszédos községek és rendezett tanácsú városok

egymással közös gyepmesteri telepet létesíthettek, de erre a miniszter ezeket a községeket és

városokat kötelezhette is.5 A jogszabály kimondta, hogy gyepmesteri telepek létesítésére,

2 http://ujsag.allatvilag.net/2011/07/tetemek-es-csontsovany-kutyak/, 2011. X 18. 3 Az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törvénycikk 19. § 4 http://www.kislexikon.hu/gyepmester.html, 2011. X. 18. 5 Állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvény 32. §

- 9 -

nagyobbítására vagy célszerűbb berendezésére közérdekből kisajátításnak van helye.6 A

kisajátítás elég erős tulajdonkorlátozó (tulajdonelvonó) jogintézmény, de akár még erre is

sor kerülhetett. A részletszabályok megállapítását a törvénycikk miniszteri hatáskörbe, a

helyi vonatkozású kérdések rendezését pedig helyi hatáskörbe utalta.

Az 1928. évi XIX. törvénycikk helyébe az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. tvr.

lépett, amely a gyepmesteri telepekről nem szólt, ugyanakkor a végrehajtási rendelete

kimondta, hogy a városokban gyepmesteri telepet kell fenntartani.7

A tvr.-t az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény váltotta fel. E jogszabály

már csak egy ízben szól a gyepmesteri telepekről akként, hogy azok járványügyi felügyelet

alatt álló helyek, melyek kialakításához az állomás az állat-egészségügyi követelmények

érvényesítése érdekében szakhatóságként hozzájárul vagy megtagadja a hozzájárulást.8

E jogszabályt az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény helyezte

hatályon kívül, amely szerint az államos engedélyezi a gyepmesteri tevékenység végzését.9

3. A gyepmesteri telepek hatályos jogi szabályozása és problematikái

Az Ávt. a települési – a főváros belterületén a fővárosi – önkormányzat kötelező

feladatává teszi a kóbor állatok befogását a település belterületén. A befogott kóbor állat az

állam tulajdonába kerül, azonban a tulajdonátszállást a törvény egy negatív feltételhez köti,

mégpedig, ha a befogástól számított 15 napon belül a kóbor állat tulajdonosa nem válik

ismertté.10 Amennyiben a kóbor állat tulajdonosa ismertté válik az Ávt. az állat

visszavételének, valamint a befogásával és elhelyezésével kapcsolatos költségek

megtérítésének kötelezettségét telepíti a tulajdonosra. Ha a tulajdonos az állatot nem veszi

vissza vagy az állat egészségét súlyosan veszélyeztető tartási körülmények miatt az állat

részére nem adható ki, az állatvédelmi hatóság - az addig felmerült költségek megtérítésére

való kötelezés mellett - az állatot elkobozza, ezt követően gondoskodik az állat

tulajdonjogának átruházásáról, ha ezt jogszabály kizárja vagy az eredménytelen, az állat

6 Állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvény 36. § 7 Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. tvr. végrehajtásáról szóló 6/1981. (IV. 12.) MÉM rendelet 8 Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény 34. § 9 Az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 35. § (2) bekezdés c) pont 10 Ávt. 48/A. § (3) bekezdés

- 10 -

végleges elhelyezéséről.11 Ha az állat végleges elhelyezése csak rendszeres

költségráfordítással biztosítható, a korábbi tulajdonos a jogsértés súlyától, ismétlődésétől

függően legfeljebb 12 hónapra jutó költség fizetésére kötelezhető.12 Fontos kiemelni, hogy az

Ávt. az állat életének megengedett módon történő kioltását lehetőségként rögzíti abban az

esetben, ha az elhelyezés eredménytelen.

A gyakorlatban a legtöbb gyepmesteri, illetve ebrendészeti telepen 2 hét elteltét

követően a befogott kutyák életét kioltják különböző okokra hivatkozva. A leggyakoribb

okok: a férőhely hiánya, illetve, hogy az eb emberre és állatra fokozottan veszélyes, nem

idomítható.

Az Ávt. felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy a település belterületén a kóbor állatok

befogásával, tulajdonjogának átruházásával és elhelyezésével kapcsolatos feladatok

ellátásának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.13 E részletszabályok kidolgozására

azonban a mai napig nem került sor pedig álláspontom szerint igencsak indokolt lenne.

Jelenleg ugyanis a helyi önkormányzatok kötnek megállapodásokat különböző

szervezetekkel, esetleg természetes személyekkel a gyepmesteri, ebrendészeti feladatok

ellátására.

Miskolc Megyei Jogú Városban a kóbor állatok befogása a Városgazda Nonprofit Kft.

(továbbiakban: Városgazda Kft.) feladata, melynek céljából a város közigazgatási területét

rendszeresen ellenőrzi. A Városgazda Kft. által befogott állatok kiváltásának szabályait – a

vonatkozó jogszabályok figyelembe vétele mellett – a Kft. maga határozza meg.14

Álláspontom szerint ezzel a legnagyobb probléma az, hogy az állatok befogásával, őrzésével,

tartásával, kiváltásával, stb. kapcsolatos feladatokat kizárólag a Városgazda Kft. belső

szabályzata tartalmazza, nem pedig maga a megállapodás vagy helyi állattartási rendelet vagy

kormányrendelet. Én a kormányrendeleti szintű szabályozást tartom indokoltnak, hiszen ez

esetben a Magyarország területén található minden gyepmesteri telepet ugyanazon

kötelezettségek terhelnének. Így még a lehetősége sem állna fenn annak, hogy

önkormányzatonként, telepenként eltérő feladatokat látnak el a gyepmesterek. Ismét

kiemelném, hogy erre az Ávt. meg is adta már 1998-ban a felhatalmazást a Kormány számára.

A magam részéről a törvényi szintű szabályozást sem tartom kizártnak.

11 Ávt. 48/A. § (4) bekezdés 12 Ávt. 48/A. § (4) bekezdés 13 Ávt. 49. § (3) bekezdés g) pont 14 Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az állattartás helyi szabályairól szóló módosított 24/2010.

(VI. 30.) rendelet 15. §

- 11 -

Miskolc város állattartási rendelete15 több hibában is szenved. Szabályozza az állattartás

általános szabályait, a haszonállatok, a kedvtelésből tartott állatok tartásának szabályait,

továbbá előírást fogalmaz meg az ebtartás egyéb szabályaira, az egyedi állattartás és az

ebtenyészet engedélyezésének szabályaira. A rendelet meghatározza az egyes állattartási

övezetekben tartható állatok létszámát, az állattartás céljára szolgáló építmények kialakítása

esetén meghatározó védőtávolságokat, illetve kijelöli a városban az ebfuttatásra használható

területeket. A szabálysértési rendelkezések között rögzíti, hogy aki az állattartás általános

szabályait és az ebtartás egyéb szabályait megszegi szabálysértést követ el és 30.000 Ft-ig

terjedő pénzbírsággal sújtható. Tegyük fel, hogy valaki az adott állattartási övezetben az

előírtnál több ebet tart, amelyek egyébként senkinek és semminek nem okoztak sérelmet, a

közbiztonságot nem veszélyeztetik, csak egyetlen szomszédot zavarnak időnként ugatásukkal.

Az önkormányzat gyakorlata a következő: hatósági ellenőrzést követően a szabályszegő felet

felszólítja, hogy meghatározott határidőn belül csökkentse az ebek számát az előírásoknak

megfelelően. Ha ennek a fél nem tesz eleget, eljárást indít, pénzbírságot szab ki, mely

ismételten is kiszabható. Amennyiben ez nem vezet eredményre az ebet elkobozza. De milyen

jogalapon is? A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.)

négy esetben teszi kötelezővé az elkobzást, ezek a következők:

● azt a dolgot, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, ha az eljárás alá

vont személy tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti;

● a szabálysértés útján létrejött dolgot;

● azt a dolgot, amelyet az eljárás alá vont személy a szabálysértés elkövetéséért a

tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott;

● azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést

meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezővé teszi.

Az említett esetben egyik feltétel sem áll fenn. Ezen túlmenően a törvény lehetőséget ad az

elkobzásra, azon dolog vonatkozásában, amelyre nézve a szabálysértést elkövették,

amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetővé teszi.16

A miskolci állattartási rendelet szabálysértési rendelkezései nem teszik kötelezővé az

elkobzást, sőt arról egyáltalán nem rendelkezik, az Sztv. alapján sincs a fenti eset

vonatkozásában jogalap az elkobzásra. Az állatot azonban mégis elviszik a gazdájától.

15 Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata 24/2010. (VI. 30.) sz. rendelete az állattartás helyi szabályairól 16 A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 20. §

- 12 -

Számos község és város állattartási rendeletét tekintettem át, különös figyelmet szentelve a

szabálysértési rendelkezéseknek. A következőkben három példát mutatok be:

1) Előszállás Nagyközség állattartási rendelete szintén kimondja, hogy aki bizonyos

rendelkezéseket megsért szabálysértést követ el és 30.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal

sújtható. Azonban nem áll meg itt, hanem rögzíti, hogy ismételt vagy különösen

súlyos szabálysértés elkövetése esetén a szabálysértési hatóság elrendelheti az eb

elkobzását.

2) Nagycenk Nagyközség állattartási rendelete tizennyolc esetet sorol fel, amelyek

szabálysértésnek minősülnek és ezek megsértése esetén 100.000 Ft-ig terjedő

pénzbírsággal sújthatja a szabályszegő felet. Ezt követően deklarálja, hogy ismételt

szabálysértés eseten az állat elkobzása is elrendelhető.

3) Dobronhegy Község állattartási rendelete is felsorolással határozza meg a

szabálysértési eseteket és szintén rögzíti, hogy ismételt szabálysértés eseten az állat

elkobzása is elrendelhető.

A példákat még lehetne sorolni, de a terjedelemre tekintettel e három, Miskolc városnál

jóval kevesebb lélekszámú község állattartási rendeletének szabálysértési szabályait

választottam szemléltetésként, ahol egyébként jóval kevesebb kutyát tartanak és mégis

egyértelműbben szabályozott az ebtartás.

Az Ávt.-n kívül az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI.

törvény deklarálja, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv állategészségügyi feladatainak

keretében engedélyezi a gyepmesteri, ebrendészeti tevékenység végzését.17 A közterület-

felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény pedig kimondja a felügyelet feladatai között az

állategészségügyi és ebrendészeti feladatok ellátásában való közreműködést.18 Erre is van

példa: Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata az Ávt.-ben foglalt feladatellátásra – a

települési önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogására

– a Debreceni Közterület-felügyeletet bízta meg.19 17 Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény 34. § (1) bekezdés 18 A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 1. § (4) bekezdés 19 http://www.kozteruletfelugyelet.hu/Gyepmesteritelep/%C3%81ltal%C3%A1nostudnival%C3%B3k.aspx,

2011. X. 17.

- 13 -

A helyi állattartási rendeletek vagy az önkormányzati megállapodások általában

rögzítik, hogy a gyepmesteri, ebrendészeti, állategészségügyi telepnek figyelemmel kell

lennie a vonatkozó jogszabályokra. Ez hogyan valósul meg a gyakorlatban? Tudom kérdésre

kérdéssel nem illő válaszolni, de véleményem Kibédi Ervinhez hasonló: „Jártál már kint a

sintértelepen? A reménytelenség, a kétség között.”

A gyepmesteri telepek működése nem hatékony, többségük korszerűtlen, ellenőrzésük

ritka, mégis rendelkeznek működési engedéllyel. Arról nem is beszélve, hogy a gyepmesterek

többsége nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel.

Álláspontom szerint célszerűbb lenne az önkormányzatoknak a helyi állatmenhelyekkel

megkötni a megállapodást, amennyiben e feladatok ellátását az állatmenhely vállalja, és

működése megfelel a hazai követelményeknek és az Európai Unió szigorú előírásainak.

- 14 -

II. fejezet

Az állatmenhelyek

„Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg a bennük szorongó miértet. Segíts nekik, mondd

ki helyettük azt, ami ott ködlik a testük vaksi lelkében. Vidd közelebb az állatokhoz az

embereket, hogy megértsenek végre minket. S mi is őket, kisebb testvéreinket.”

/Rónay György: Állatotthon/

- 15 -

1. Az állatmenhelyekre vonatkozó általános szabályok

Az állatmenhelyek létesítésének és fenntartásának általános szabályait az Ávt.

tartalmazza, amely kimondja, hogy az állatpanzió és állatmenhely (a továbbiakban együtt:

állatotthon) létesítését az állatvédelmi hatóság engedélyezi, az engedély megadásával

egyidejűleg nyilvántartásba veszi a szolgáltatót.

Már itt kiemelhető egy komoly probléma, mégpedig az, hogy az Ávt. az állatpanziókat

és állatmenhelyeket egy közös név alatt állatotthonnak definiálja.20 Ez egy nagyon rossz

megoldás, mert az állatmenhely az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott

állatok kivételével a gazdátlan állatok ideiglenes vagy állandó, ellenszolgáltatás nélkül

történő elhelyezésének céljából működtetett intézmény, amely általában nehezen tudja

előteremteni a működéséhez szükséges anyagi, tárgyi és egyéb eszközöket. Az állatpanzió

ezzel szemben olyan intézmény, amely díjazás ellenében vállalja az állat meghatározott

időre szóló megőrzését, felelősséget vállalva annak jó gazda gondosságával történő

tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben lévő emberek

biztonságáért.21 Véleményem szerint e részben mindenképpen módosításra szorul az Ávt.,

hiszen két, teljesen más funkciót ellátó szervről van szó, melyeket nem lehet egy közös

fogalom alá vonni.

A létesítési engedély akkor adható meg, ha

a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei tartósan és folyamatosan

rendelkezésre állnak;

b) a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított;

c) az állatotthon működtetése nem sérti a köznyugalmat;

d) az állatotthon vezetője vagy a működési szabályzatban megjelölt felelős személy

szakirányú végzettséggel rendelkezik.22

Fontos kiemelni, hogy állatvédelmi bírság szabható ki azzal szemben, aki a működési

engedélyhez kötött állattartási módok bevezetéséhez nem szerzi be a hatósági engedélyt.23

20 Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest 2002. 82-83. o. 21 Ávt. 3. § 5., 6. 22 Ávt. 41. § (2) bekezdés 23 Az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet 4. § l) pont

- 16 -

Az Ávt. az állatmenhely létesítésére és fenntartására vonatkozóan további feltételként

írja elő a működési szabályzat csatolását és a tartós működtetéshez szükséges vagyoni

fedezet biztosítását.24

A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.)

Kormányrendelet kimondja, hogy tilos az ebet tartósan 10 m2-nél kisebb területen tartani és

ebek csoportos tartása esetén számukra egyedenként legalább 6 m2 akadálytalanul

használható területet kell biztosítani. E rendelkezések azonban nem terjednek ki az

állatmenhelyekre.25

2. Az állatmenhelyekre vonatkozó részletszabályok

Az állatmenhelyek létesítésére, működésére és fenntartására vonatkozó

részletszabályokról külön jogszabály rendelkezik.26

A jogszabály az állatotthon fogalmi körébe vonja az állatmenhelyeket és állatpanziókat

egyaránt, ugyanakkor a kétféle intézmény fogalmát külön-külön is definiálja27 akárcsak az

Ávt. E tekintetben az Ávt.-hez hasonlóan javaslom, hogy e rendelet is kerüljön módosításra,

hiszen - mint már említettem - teljesen más célt szolgálnak ezek az intézmények így nem

vonhatók egy fogalom alá. Egyébként a rendelet ugyanazokat a fogalmakat adja mindkét

intézményre, mint az Ávt.

Állatmenhelyet és állatpanziót természetes és jogi személy, illetve jogi személyiséggel

nem rendelkező gazdálkodó szervezet létesíthet, feltéve, hogy az Ávt.-ben és a rendeletben

előírt létesítési és működési feltételeket biztosítani tudja.

Az állatmenhely létesítését az állatmenhely tervezett helye szerint illetékes jegyző

engedélyezheti. A működési engedély iránti kérelem meghatározott elemekhez kötött, melyek

a következők:

● a tulajdonos neve, lakcíme, székhelye, tartózkodási helye valamint a vezető neve és címe;

● a felelős személy neve, lakcíme, tartózkodási helye, végzettsége és képesítését igazoló

dokumentumok;

24 Ávt. 41. § (3)-(4) bekezdés 25 A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet 14. § (5)

bekezdés a) pont, (6) és (14) bekezdés 26 Az állatkert és állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részteles szabályairól szóló 3/2001.

(II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet 27 Paulovics Anita: i. m. 83. o.

- 17 -

● a telephely adatai;

● az állategészségügyi ellátást biztosító állatorvos nyilatkozata;

● a nem kizárólagos önkormányzati tulajdonban levő állatotthon esetén igazolást a tartós

működtetéshez szükséges vagyoni fedezet folyamatos rendelkezésre állásáról és

biztosítékáról.

Az engedélykérelemhez kötelező mellékletek csatolását írja elő a rendelet. Ezek a

működési szabályzat és a felszámolási terv. Ez utóbbit az állatmenhely megszűnése esetére

kell elkészíteni. A jogszabály kötelezően előírja a működési engedély tartalmi elemeit,

amelyek a következők:

● az elhelyezhető egyedszám fajonkénti bontásban és az elhelyezés módja;

● az érkező állatok beléptetési rendje,

● az állatotthonban lévő állatokról naprakész nyilvántartás vezetése;

● az állatok ellátásának, gondozásának folyamata, állatmenhely esetében az ivartalanítás,

eutanázia lehetősége, az elhullott állatok tetemének további kezelése, az etetés, itatás módja, a

mozgásigény biztosításának lehetősége, a naponta legalább egyszeri ellenőrzés, az állatorvosi

ellátás biztosítása, a tartási hely tisztításának, fertőtlenítésének módja, anyagai, eszközei és

nyilvántartása;

● az új gazda keresésének és az örökbeadás ellenőrzésének módja;

● veszélyes állat elhelyezése esetén a rendeletben előírt és teljesített feltételek, a gondozás,

ellátás rendje;

● a keletkezett állattetemek, állati hulladék, trágya kezelésének és ártalmatlanításának módja.

Az engedélyben rendelkezni kell az állatotthon adatszolgáltatási kötelezettségéről. Az

állatotthon működését az állatvédelmi hatóság – a szakhatóságok részvételével –

folyamatosan ellenőrzi, és 5 évenként felülvizsgálja. A felülvizsgálat eredményétől függően

háromféle döntést hozhat a hatóság:

a) az állatotthon működését tovább engedélyezi, amennyiben az megfelel az előírásoknak,

b) azonnali bezárást nem indokoló hiányosságok esetén – határidő tűzésével – a hiányosságok

pótlását rendelheti el,

c) az állatotthon azonnali bezárását rendelheti el.28

Kérdés, mi minősül azonnali bezárást indokoló hiányosságnak? Ezt nem tudjuk, hiszen

a rendelet erről nem szól. Indokolt lenne ezen okokat is deklarálni, mert akkor nem kizárólag

hatósági mérlegelés körébe tartozna ennek meghatározása.

28 Paulovics Anita: i. m. 83. o.

- 18 -

Az Ávt. módosítástervezete egyáltalán nem érinti ezen kérdéskört, szerintem azonban

indokolt lenne.

Az állatmenhelyek egyik legnagyobb problémája, hogy létesítésükhöz és

működtetésükhöz az önkormányzatok nem nagyon járulnak hozzá, így nagyon sok

állatmenhelynek nem marad elég pénze a korszerűsítésekre, fejlesztésekre. További probléma,

hogy rengeteg kóbor állat – zömében kutya és macska – van az országban, a menhelyek

kapacitása pedig nem elegendő az összes gazdátlan állat elhelyezésére és tartására.

Álláspontom szerint megkönnyítené az állatmenhelyek helyzetét, ha az önkormányzatok a

gyepmesteri tevékenység ellátására velük kötnének megállapodásokat. Azért gondolom így,

mert az állatmenhelyek dolgozói ugyanúgy befognak kóbor állatokat, mint a gyepmesterek,

azonban lényeges különbség, hogy az állatok elaltatása csak a legvégső esetben kerül szóba.

Ezen túlmenően gyógykezelésben részesítik, ivartalanítják és elektromos azonosítóval látják

el a befogott állatokat. Ami pedig a legnagyobb előnye ezen intézményeknek, hogy mindent

megtesznek az örökbefogadások népszerűsítése érdekében.

- 19 -

III. fejezet

Az ebrendészeti hozzájárulás

„…egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.’

/Antoine De Saint-Exupéry/

- 20 -

1. Az ebadó története

Az ebadót hazánkban az állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvénycikk vezette

be, amely kimondta, hogy az ebek után adót kell fizetni. Magát a fizetési kötelezettséget

tehát a törvénycikk írta elő, azaz nem utalta helyi szintre annak eldöntését, hogy legye-e

ebadó, vagy sem, hanem az egész országra kötelezően rendelte el. A törvénycikk az

adómentesség körébe csak a szopós ebeket rendelte.

Az ebadó mértéke tekintetében csak a kereteket határozta meg (pl. házőrző és

pásztorkutyák után 1 pengőnél alacsonyabb és 2 pengőnél magasabb, egyéb kutyák után

pedig 5 pengőnél alacsonyabb nem lehet29), a konkrét szabályok megállapítását ezen belül a

helyi szabályozásra bízta.

A törvénycikk szintén a helyi jogalkotásra bízta az ebadó kivetésének és beszedésének

módját, valamint annak megállapítását, hogy az ebadóból befolyt jövedelmet milyen célokra

kell fordítani. Azt azonban előírta, hogy az ebadóból befolyt jövedelem a törvényhatóságot

illeti, de csak állategészségügyi és állattenyésztési dologi kiadásokra szabad fordítani.

Átmenetileg (1938. december 31-ig) azonban a jövedelem fele részét közegészségügyi

célokra is fordíthatták.

A törvénycikk elszámolási kötelezettséget rótt a törvényhatóságokra. Az évente

befolyó ebadó összegéről, valamint annak felhasználásáról a törvényhatóságoknak a

számadási évet követő év első felében a földművelésügyi miniszterhez részletes jelentést

kellett tenniük.

Az ebtartás egyéb szabályainak meghatározása miniszteri hatáskörbe tartozott. Az

ebadó, illetve más ebtartási szabályok megszegését pedig szankcionálta (elkobzás, belátás

szerinti értékesítés, esetleges leöletés) a jogszabály.

Az ebadó kivetésével kapcsolatos határozatok ellen a törvénycikk lehetővé tette a

bírósági felülvizsgálatot: a közigazgatási hatóságnak azon határozata ellen, mellyel az

ebadónak a kivetése tárgyában beadott fellebbezéseket elintézi, a közigazgatási bíróság előtti

eljárásnak van helye.30

E törvénycikk hatályon kívül helyezését követően a hazai szabályozásban nem lelhető

fel az ebadó intézménye.

29 Állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvény 37. § 30 Állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvény 38. §

- 21 -

2. Az ebrendészeti hozzájárulás bevezetésének tervezete

Az ebrendészeti hozzájárulás (korábban: ebadó) bevezetése egyenlőre tervezet, amely

már a Parlament előtt fekszik.

A tervezet szerint az ebtartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi

önkormányzat a 4 hónaposnál idősebb eb után az eb tulajdonosától évente ebrendészeti

hozzájárulást szedhet be.

Az adott évi ebrendészeti hozzájárulás tekintetében az eb tulajdonosának azt a

természetes vagy jogi személyt, jogi személyiség nélküli szervezetet kell tekinteni, aki az év

első napján az oltási könyvben tulajdonosként van feltüntetve.

Álláspontom szerint az ebadó bevezetését kötelezővé kellene tenni, mint ahogyan azt az

1928. évi XIX. törvénycikk is tette. Azért gondolom így, mert a felelős állattartást

mindenképpen elősegíti, egyúttal viszont azt a veszélyt is magában hordozza, hogy azok a

személyek, akik anyagi helyzetükből adódóan nem bírják megfizetni az összeget,

valószínűleg megválnak majd kedvencüktől, társuktól, házőrzőjüktől. Ez pedig jelentősen

megemeli a kóbor kutyák számát, a gyepmesteri telepek, állatmenhelyek pedig nincsenek

felkészülve erre, már így is túlzsúfoltak. Ugyanakkor úgy vélem, hogy hosszútávon

mindenképpen előnyös. A tervezethez több módosító javaslat is érkezett, amely szintén

kötelezővé tenné a hozzájárulás bevezetését.

A hozzájárulás mértékét is meghatározza a tervezet, mégpedig a tartás helye szerint

illetékes települési, a fővárosban a kerületi önkormányzat állapítja meg, de az nem haladhatja

meg ebenként a 3.500 Ft-ot. Ezen rendelkezésnél a mérték felső határának meghatározásával

nem értek egyet. Véleményem szerint alsó és felső határt kellene konkrétan meghatározni és

ezen belül mérlegelhetne az önkormányzat. Reálisnak tartom a 12.000 – 20.000 Ft közötti

összeget évenként, ugyanis majd az alábbiakban olvasható, hogy az önkormányzatoknak mire

kell fordítania az összeget, és azok fedezésére a maximum 3.500 Ft nagyon kevés.

A hozzájárulás mértéke tekintetében két olyan módosító javaslat érkezett, amelyek

szerint a veszélyes ebek vonatkozásában a hozzájárulás mértéke magasabb.

Az egyik javaslat háromszoros mértéket tart indokoltnak, mert a veszélyes ebekkel

kapcsolatos közigazgatási feladatok, nyilvántartások plusz költségeket jelentenek és ez

szükséges, hogy megjelenjen a hozzájárulás mértékében.

- 22 -

A másik javaslat szerint a felső határ nem haladhatja meg veszélyes eb vonatkozásában

a 20.000 Ft-ot. Egyetértek ezen felvetésekkel viszont a háromszoros szorzót már soknak

tartom abban az esetben, ha a hozzájárulás mértéke magasabb lesz 3.500 Ft-nál.

A törvénytervezet meghatározza, hogy mely ebek után nem szedhető ebrendészeti

hozzájárulás, ezek a következők:

● a mentő-, jelző-, vakvezető-, rokkantsegítő vagy terápiás,

● a Magyar Honvédségben, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági szolgálatban vagy

közfeladatot ellátó őrszolgálatban alkalmazott,

● az ivartalanított,

● az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy

állatvédelmi szervezet telephelyén tartott,

● az állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbefogadott eb.

E rendelkezéshez is több módosító javaslat érkezett, amelyek az adómentesség körébe

emelnék:

● a terelő,

● a nemzeti kinccsé nyilvánított fajtához tartozó és a mindenkori minimálbért el nem érő

nyugdíjjal rendelkező, magyar állampolgár tulajdonában lévő, valamint

● az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy

állatvédelmi szervezet telephelyén tartott vagy gondnokságában élő ebeket.

Ezen esetköröket is érdemesnek tartom figyelembe venni.

A tervezet szerint az ivartalanítás megtörténtét az azt elvégző állatorvos az oltási könyv

megfelelő rovatának kitöltésével igazolja.

Az állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől történő

örökbefogadás tényét az örökbeadó intézmény vagy szervezet vezetője írásban igazolja.

A tervezet további fő vitatott pontja, hogy a települési, a fővárosban a kerületi

önkormányzat köteles a befolyt ebrendészeti hozzájárulás összegének legalább felét az ebek

ivartalanításának támogatására, vagy egyéb, az ebtartással kapcsolatos állatjóléti és

közegészségügyi intézkedések finanszírozására fordítani. Véleményem szerint a hozzájárulás

több mint 2/3-át kellene kötelezően a felsoroltakra fordítani, hiszen az adókivetéssel

kapcsolatos költségek nem annyira magasak, hogy a hozzájárulás majdnem felét elvegyék.

Másrészt pedig az ivartalanítás költsége eléri, sőt sok esetben meg is haladja a 12.000 Ft-ot.

A tervezet ide vonatkozó részéhez is érkeztek módosító javaslatok: a befolyt ebrendészeti

hozzájárulás összegének legalább felét az ebek ivartalanításának támogatására, a fennmaradó

- 23 -

hányadot egyéb, az ebtartással kapcsolatos állatjóléti intézkedések, állattartó menhelyek,

azokat működtető civil szervezetek, állatvédelmi szervezetek finanszírozására kell fordítani.

Támogatható javaslat, hogy a szabályozás körébe bevonják az állatmenhelyeket is,

hiszen ezek is mindennap állatvédelmi feladatokat látnak el, azonban az önkormányzatok

mégsem támogatják e szerveket kellően. Ugyanakkor álláspontom szerint a hozzájárulás egy

kisebb részének be kell folynia az önkormányzatokhoz, hiszen az adókivetéssel, nyilvántartás-

kezeléssel kapcsolatban is felmerülnek kiadások.

Az ebrendészeti hozzájáruláshoz kapcsolódó rendelkezéseket a tervezet azzal zárja,

hogy deklarálja, hogy a határidőre meg nem fizetett ebrendészeti hozzájárulás adók módjára

behajtandó köztartozás.

- 24 -

IV. fejezet

Állatvédőrség

„Szeresd ki melletted él!”

/Részlet az Állatvédőrség himnuszából/

- 25 -

1. Történeti áttekintés

Évszázadok óta közös kultúránk része az az elképzelés, hogy azok az emberek, akik

szándékosan és ismételten kínozzák az állatokat az erőszak szempontjából az emberekre is

kockázatot jelentenek.31 Nálunk fejlettebb országokban az állatok jogainak védelmében az

ország hivatalos rendvédelmei szerveitől függetlenül, de velük partneri viszonyban dolgozva

működik az állatrendőrség (USA, Nagy Britannia, Dél-Afrika, stb.).32 A Skót Állatvédő Liga

(Scottish SPCA) 1839 óta védi az állatok jogait. Célja az állatkínzások megelőzése Skócia

egész területén. A skót állatvédelmi törvény 39. §-a értelmében a skót állatrendőr lefoglalhat

állatot beleegyezés hiányában is. Azonban, ha a tulajdonos nem közli személyes adatait, a

rendőrséget kell segítségül hívni. A gyakorlat az, hogy ha a tulajdonos lemond az állatról, a

lemondás nem vonható vissza.

Az Amerikai Egyesült Államokban 2009-ben megváltozott az állatok védelmét

szolgáló törvény: az állat tartója nem tekintheti tulajdonának az állatot, ő csak az eltartója és

köteles a tartásban résztvevő állatok jogait betartani.33

Napjainkban az USA-ban állatvédelmi törvények tagállami és szövetségi szinten is

vannak. A szövetségi állatjólléti törvény szövetségi szinten biztosít bizonyos fajta állatok

meghatározott típusú bántalmazására vonatkozó szabályokat, az állatok elhanyagolására, a

velük való durva bánásmódra vonatkozó szabályozás pedig a tagállamok felelőssége.34

Jeremy Bentham: Introduction to the Principle of Morals and Legislation című munkája

alapján számos szerző folytatta annak javaslatát, hogy alakítsanak ki állatvédelmi

jogszabályokat.35

Az Állatvédőrség hazai történeti előzményeit röviden tárgyalhatjuk, hiszen egy új,

2006 előtt hazai előzményekkel egyáltalán nem rendelkező szervezetről van szó.

Az Ávt. záró rendelkezései között deklarálja, hogy „a települési, fővárosban a kerületi

önkormányzat önkormányzati állatvédelmi őrszolgálatot működtethet.”36 Az Ávt. továbbá

31 Linda-Merz Perez – Kathleen M. Heide: Animal cruelty: Pathway to Violence against People. Altamira Press,

Oxford, 2004. xii. o. 32 http://www.soswildlife.hu/allatrendorseg/, 2011. XI. 4. 33 http://www.soswildlife.hu/allatrendorseg/, 2011. XI. 4. 34 Opal Dockery: Animal Cruelty Law in the United States, A Comparative Analysis. Dixie Publishing

Company, Lamar, Missouri, 2010. 35 Opal Dockery: i. m. 36 Ávt. 48/A. § (1) bekezdés

- 26 -

kimondja, hogy „az önkormányzati állatvédelmi őrszolgálatra vonatkozó részletes

szabályokat külön jogszabály állapítja meg”37, ezen részletszabályok kidolgozására azonban

máig nem került sor.

Az állatvédelmi őrszolgálatot Magyarországon elsőként Kecskeméten, 2006-ban

Tőzsér Judit (Mentsvár az Állatokért és Környezetünkért Kiemelten Közhasznú Alapítvány

elnöke) szervezte meg a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság, a Kecskeméti

Rendőrkapitányság és a Bács-Kiskun Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal

vezetőivel közösen, melyhez rövid időn belül csatlakozott a Polgárőrség is. Az állatvédelmi

őrszolgálat létrejöttének célja, hogy segítséget nyújtson azoknak az állampolgároknak, akik

környezetükben állatkínzást tapasztalnak. Munkájuk további célja, hogy az állatokkal való

kíméletes bánásmód, a felelős állattartás, illetve az állatvédelmi kultúra minél szélesebb

körben elterjedjen.

2009. január 1-je óta az állatoknak is van ombudsmanjuk civil támogatásnak

köszönhetően. A Fehérkereszt Állatvédő Liga (továbbiakban: Fehérkereszt) Dr. Czerny

Róbert állatvédelmi jogászt kérte fel erre a jelképes posztra és egy évig saját forrásából

finanszírozza munkáját. Az állatvédelmi ombudsman intézménye nem új keletű Európában:

Ausztriában már évek óta állami finanszírozás mellett, Szlovéniában pedig civil

kezdeményezés nyomán működik az állatok jogainak védelmében.38 A civil állatvédelmi

ombudsman a parlamenti biztos jogkörével nem rendelkezik, hanem jogsegélyszolgálat

formájában nyújt segítséget a hozzá forduló magánszemélyeknek.

A kecskeméti többéves sikeres együttműködésből kiindulva született meg a gondolat

egy egész országot lefedő Állatvédőrség felállításáról. A Cerberos Állatvédő Egyesület

(továbbiakban: Cerberos) és a Fehérkereszt 2010. év folyamán az Országos Rendőr-

főkapitányság (továbbiakban: ORFK) szakmai támogatását kérve megállapodás tervezetet

készített elő, az ORFK Jogi Főosztálya közreműködésével. 2011. február 24-én sor került

ezen együttműködési megállapodás (a továbbiakban: Együttműködési megállapodás)

aláírására egyrészről a Cerberos valamint a Fehérkereszt képviselői, másrészről az ORFK

Bűnügyi Főigazgatóságának képviselője által.

Fontos megemlíteni azt is, hogy az Állatvédőrség önkéntesei az első állatvédőr

toborzót Ráckevén tartották 2010. július 18-án, ekkor több mint 150-en álltak állatvédőrnek.

37 Ávt. 48/A. § (2) bekezdés 38 http://www.feherkeresztliga.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=67&Itemid=65&lang=hu,

2011. IX. 23.

- 27 -

A friss bűnügyi statisztikák is megerősítik, hogy miért van szükség egy ilyen szerveződésre.

Az ORFK adatai alapján 2009-ben összesen 723 állatkínzásról érkezett bejelentés, 2010-ben

ez már 1158 volt.39

Az Országos Állatvédőrség 2011. március hónaptól kezdte meg munkáját a

magyarországi állatkínzások felderítése érdekében.

2. Az együttműködés tartalma

2.1. Az együttműködés célja

A felek együttműködésének célja az álltvédőr-kártyával rendelkező állatvédőrökkel

együtt az állatkínzás és a természetkárosítás elleni összehangolt, hatékony fellépés.40

2.2. A felek kötelezettségei

A Cerberos és a Fehérkereszt feladatai

a) az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság által készített dokumentumok (például stratégiák,

intézkedések) felkérésre történő véleményezése,

b) nemzetközi kutatások, felmérések, jó gyakorlatról szóló anyagok eljuttatása az ORFK

Bűnügyi Főigazgatóság részére,

c) az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság tájékoztatása az állatvédelmi képzésekről,

konferenciákról, pályázatokról,

d) térítésmentes közreműködés az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság által szervezett

képzésében, továbbképzésében a természetkárosítással illetve az állatkínzással

kapcsolatos ügyekben való fellépés hatékonyabbá tétele érdekében.41

Az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságának feladatai

a) a Cerberostól és a Fehérkereszttől kapott tájékoztatás központi hozzáférhetővé tétele

az illetékes szervek részére,

39 http://allatvedorseg.hu/, 2011. IX. 23. 40 Együttműködési megállapodás 1. 41 Együttműködési megállapodás 2.1.

- 28 -

b) a természetkárosítással, illetve az állatkínzással kapcsolatos bűncselekmények kapcsán

szerzett szakmai tapasztalatok átadása,

c) évente tájékoztatás az említett bűncselekményekkel kapcsolatban tapasztalt

újdonságokról, az elkövetési magatartás és módszerek változásairól,

d) az ORFK bűnügyi főigazgatója kijelöli és delegálja a Cerberos és a Fehérkereszt által

szervezett képzésekre a rendőri állományt.42

Közös feladatok

a) az állatkínzás és természetkárosítás bűncselekmények területén bekövetkezett

változásokról történő kölcsönös, folyamatos tájékoztatás,

b) az említett tárgykörökben készített elemzések, tanulmányok, helyzetértékelések

egymás részére történő megküldése,

c) legalább évente közös helyzetértékelés,

d) a megállapodásban foglaltak végrehajtását biztosító belső szabályok megalkotásáról

való gondoskodás.43

2.3. Az állatvédőrök képzése

Az állatvédőrök képzése 2 részből áll, egy jogi és egy gyakorlati képzésből. A jogi

képzést a Fehérkereszt szervezi az ORFK-val kötött együttműködési megállapodás alapján. A

jogi képzésre 350 ember jelentkezett a két székhelyen, Szombathelyen és Budapesten.

A képzés tartalma a büntetőjog, a polgári jog és közigazgatási jog, valamint az

állatvédelmi törvény és az ehhez kapcsolódó különböző jogszabályokra kiterjed. A

büntetőjogi előadásokat a Rendőrtiszti Főiskola szakemberei tartják.

A jogi képzés ingyenes, jegyzete: Czerny Róbert: Az állatvédelem tízéves törvénye és

tízparancsolata (1998-2008).

A tanfolyam lebonyolítása a Magyar Állatjóléti Alapítvány (MÁJ) elnöke, Czerny Róbert

feladata a Fehérkereszttel kötött megállapodás alapján, a képzés szabályait az „Állatvédőr jogi

képzés szervezéséről szóló szabályzat” (a továbbiakban: Képzési szabályzat) tartalmazza.44

42 Együttműködési megállapodás 2.2. 43 Együttműködési megállapodás 2.3. 44 Képzési szabályzat I. 1-8. pont

- 29 -

A jogi képzések előadásain bármilyen képi- vagy hangrögzítés tilos, e szabály

megszegője ellen büntető vagy polgári peres eljárás indul.45

Aki magát állatvédőrként tünteti fel mielőtt az előírt vizsgát letette volna, etikai vétséget

követ el és a képzési folyamatból kizárható.46

A képzéseken a részvétel kötelező. A vizsga 100 tesztkérdésből áll. A vizsga tisztasága és

a vizsgázó személyhez fűződő jogainak védelme érdekében a megírt teszt mellé zárt, jeligés

borítékban kell mellékelnie a vizsgázónak a nevét, településnevét és e-mail címét. A borítékot

a vizsgázó nyithatja ki, miután a jelige alapján részére átadásra kerül a kijavított tesztlap.

Aki elégtelen minősítésű tesztet ír, szóbeli vizsgát tehet. A szóbeli vizsgatanács 4 fő

jogászból áll.47

Aki sikeres állatvédőr jogi vizsgát tett átveheti a részére kiállított állatvédőr-kártyát

(állatvédőr jogi igazolványt), ha pedig a gyakorlati képzésen túljutott, az állatvédőr gyakorlati

igazolványt.

Az állatvédőrnek az Országgyűlés által 2011. április 18. napján elfogadott és az államfő

által 2011. április 25. napján szentesített új Alkotmány állatvédelmi tárgyú szövegére is fel

kell esküdnie, amely a következő: „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők

és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a

kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő

nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

Az állatvédőr-kártya hátránya, hogy nem biztosít megélhetést, nem lehet vele munkát

vállalni, valamint az állatkínzóval szemben kiemelt rendőrségi védelmet nem nyújt, azaz az

állatkínzás felderítésében való részvétel mindenkinél saját felelősségre történik. Előnye

azonban, hogy az állatvédőr a lakóhelyén – a személyi igazolvánnyal együtt használva –

lehetőséget kap az állatkínzás helyszínén történő megjelenésre, mint a rendőrség, a

nyomozóhatóság segítője.48

A gyakorlati képzést a Cerberos Állatvédőr Munkacsoport szervezi, mely segítséget ad

a terepen való munkához. A tanfolyam célja, hogy segítse az önkéntesek munkáját, és olyan

45 Képzési szabályzat V. 5. pont 46 Képzési szabályzat V. 3. pont 47 Képzési szabályzat II. 1-13. pont 48 Képzési szabályzat IV. 1-2. pont

- 30 -

ismereteket adjon, amelyekkel a mentések hatékonyabbak, biztonságosabbak és egyszerűbbek

lesznek mind az állatok, mind az emberek részére.49

A gyakorlati képzés tematikája:

● konfliktuskezelés,

● dokumentáció-készítés,

● kommunikációs alapismeretek,

● önvédelem,

● elsősegély-nyújtási ismeretek,

● befogás, szállítás, elhelyezés, elkülönítés,

● nyomozási ismeretek,

● örökbeadás.

3. További együttműködők

2011. április 28-án az Együttműködési megállapodáshoz további állami és civil

szervezetek csatlakoztak, nevezetesen:

• a Rendőrtiszti Főiskola,

• az Országos Polgárőr Szövetség,

• az International Police Association (IPA) Magyar Szekció,

• a Fővárosi Közterület-felügyelet,

• a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete,

• a Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület,

• a Vigyél Haza Alapítvány.50

4. Az Állatvédőrség küldetése

Az Állatvédőrség küldetése többek között egy olyan hatékonyan működő szövetség

létrehozása, amely képes egy állatkínzásos bűncselekményt a bejelentéstől kezdve az

elkobzáson át a feljelentésig, majd az állat rehabilitációja utáni örökbe adásig végigkísérni,

segíteni.

49 http://cerberosegyesulet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=223&Itemid=40, 2011. IX. 27. 50 http://cerberosegyesulet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=236&Itemid=125, 2011. IX. 27.

- 31 -

A szövetség alapvető célja a magyarországi állatkínzási esetek felderítése, azok

visszaszorítása, hatékony fellépés az állatkínzások elkövetőivel szemben a hatóságokkal

együttműködésben.

Egy olyan szervezet kialakítása, mely ellátja az állatok érdekképviseletét, segíti az állatok

védelméről szóló törvények és rendeletek alkalmazását, betartását és betartatását.

Célja a jelenlegi hatalmas számú kóbor állatállomány számának hosszútávon történő

csökkentése, külön hangsúlyt fektetve a további szaporulatok megakadályozására.

A fiatalok felelős állattartásra történő nevelése, környezettudatos szemlélet kialakítása és a

kutyaharapásos esetek megelőzése érdekében történő oktatások, programok szervezése és

lebonyolítása.

A jelenleg állami finanszírozással működő, gyakran szakszerűtlen és elavult gyepmesteri

telepek felszámolása, az általuk végzett feladatok átadása állatvédelmi egyesületeknek.

Az állami és Európai Uniós állatvédelmi pénzek hatékony elosztásának/újraelosztásának

segítése.

Egy olyan Európai színvonalú központi állatotthon létrehozása, ahol nagy területen,

nagyszámú állat elhelyezése, szakszerű gyógykezelése, fizikai és pszichikai rehabilitációja

végezhető.

5. Releváns bűncselekményi kör

Az állatvédelemmel kapcsolatos szabályozás egyre részletesebbé, korszerűbbé válik. A

közigazgatási jogban és a büntetőjogban is növekszik azon tényállások száma, melyek

szankciókat helyeznek kilátásba az állatok védelmét szolgáló rendelkezések megsértőivel

szemben.

5.1. Állatkínzás

Az állatkínzás fogalmát az Ávt. az alapfogalmak között határozza meg akként, hogy „az

állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező

beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós

félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő - nem

kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása.”51

Az állatkínzás körében a törvény további tilalmakat is rögzít, mégpedig tilos: 51 Ávt. 3. § 4.

- 32 -

● az állatot kíméletlen módon mozgatni, szállítani, elhelyezni,

● az állatnak indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni

(kínozni),

● természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni,

● emberre vagy állatra uszítani, illetve állatviadalra idomítani,

● kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű

táplálás esetét,

● teljesítőképességét meghaladó teljesítményre kényszeríteni.52

Itt kiemelném, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt (a

továbbiakban: Btk.) módosító 2006. évi X. törvény indokolása szerint nem minden jellegű

testi vagy lelki bántalmazás tekinthető állatkínzásnak: a nevelés, az idomítás, a hasznosítás

céljából történő fizikai ráhatás szükségszerű lehet.53 Véleményem szerint ezen esetekben sem

szükségszerű a bántalmazás, hiszen neveli, idomítani jutalmazó módszerrel és az állat iránti

tisztelettel, szeretettel is lehet és sok esetben ez a megoldás célravezetőbb. Részemről nem

elfogadható és nem támogatható, hogy az állat engedelmességét a gazda iránt érzett félelem

alapozza meg, a bántalmazással elért nevelés pedig épp ezt vonja maga után. Ugyanakkor

elismerem, hogy indokolt a bántalmazás, ha az az állat támadásának elhárítása érdekében

történik.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó

jogszabályok módosításáról szóló 2004. évi X. törvény az állatkínzást büntetőjogi

tényállásként iktatta be a Btk.-ba. A bűncselekmény jogi tárgya az állat életének,

egészségének védelme. A cselekmény elkövetési tárgyai egyrészt általában a gerinces állatok,

továbbá a háziasított emlősállat és a veszélyes állat. A bűncselekményt az követi el, aki:

a) a gerinces állatot indokolatlanul bántalmazza, illetve olyan bánásmódot alkalmaz,

amely alkalmas az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére.

A bántalmazás az állat testére irányuló erőszakos ráhatás, amelynek nem feltétele a sérülés

okozása. Az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére

alkalmas bánásmód minden olyan magatartás, amely nem esik a bántalmazás körébe.54

Hiányossága e rendelkezésnek, hogy a gerinctelen állatokra nem terjeszti ki a védelmet, pedig

álláspontom szerint erre is szükség lenne. 52 Ávt. 6. § (1) bekezdés 53 A Büntető Törvénykönyvet módosító 2006. évi X. törvény indokolása 54 Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika:

Magyar büntetőjog. Különös Rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2009. 375. o.

- 33 -

b) állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes

állatot elűzi, elhagyja, illetve kiteszi. E fordulatban a törvényhozó egyrészt a megunt

háziállatok (kutya, macska), illetve a sokszor terhessé vált veszélyes állatok (skorpió, egyes

pókfajták) sorsukra hagyása ellen kíván fellépni.55

c) tiltott vadászati eszközzel vagy módon vadászik, illetve tiltott halfogási eszközzel vagy

módon halászik vagy horgászik. Ilyen lehet bizonyos esetekben a méreg alkalmazásával

történő vadászat, avagy a mérgező vagy kábító hatású anyaggal történő halászat.

A jogalkotó súlyosabban rendeli büntetni azt a bűncselekményt, amely az állatnak különös

szenvedést okoz.56 Különös szenvedésként értékelendő az átlagosat lényegesen meghaladó,

rendkívüli brutalitással véghezvitt, illetve az állatnak az átlagosnál lényegesen nagyobb

szenvedést okozó cselekmény. Így pl. ha a bántalmazás hosszantartó, elhúzódó, illetve ha az

elkövetéskor az állat szenvedése láthatóan rendkívüli mértékű.57

5.2. Állatviadalok tilalma, tiltott állatviadal szervezése

A hatályos Ávt. deklarálja az állatviadalok tilalmát. Az állatviadalok, azok közül is

elsősorban a kutyaviadalok és a harci kakasviadalok napjainkban is gyakoriak. Jellemzőjük,

hogy ezen események helyszínét és időpontját a szervezők nem hozzák nagy nyilvánosságra,

a fogadások során hatalmas pénzek forognak és az állatok között ténylegesen élet-halál

küzdelem folyik. A kutyaviadalokon résztvevő állatokat durva, az állatkínzás Btk.-beli

különös részi tényállását kimerítő módokon, magatartásokkal képezik. A kutyának ugyanis

nem tartozik a természetes ösztönei közé az, hogy egy másik kutyára rátámadjon és

szétmarcangolja azt.

Ennek a magatartásnak az előidézése csakis az ember céltudatos tevékenységének az

eredménye lehet. Egyrészt azáltal, hogy a tenyésztés során a legagresszívebb egyedeket

kiválogatja, másrészt azáltal, hogy ezen egyedeket olyan viselkedésre képzi, hogy azok

kutyaviadalra alkalmazhatóvá váljanak. Ez esetben a kutyát már nem nevezhetjük az ember

társának.58 Ha adott esetben még sikerül is egy rendkívül agresszív ebet a gazdájától

55 Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha Ferenc – Váradi Erika:

i. m. 375. o. 56 Btk. 266/B. § 57 A 2008. évi LXXXIV. törvény indoklása 58 Paulovics Anita: i. m. 51. o.

- 34 -

elkobozni, valószínűsíthető, hogy ez az állat nem lesz örökbe adható, átnevelése a legtöbb

esetben sikertelen.

„A kutyaviadal a kutya számára egy élet-halál harc. Az állatnak nincs arról tudomása,

hogy ennek a küzdelemnek bármi más tétje lehetne mint a másik legyőzése. A kutya azt sem

tudhatja, hogy a harcnak vége lesz-e. Ezt akkor sem tudja, amikor a másik az ő torkát harapja

el a fojtóhuroknál nagyobb fájdalmat okozva. A kutya nem számíthat arra, hogy a gazdája

nem engedi elpusztulni és az utolsó pillanatban majd megmenti. Ezért aztán semmi sem

akadályozza meg, hogy igazi halálfélelmet is átéljen a rendkívüli fájdalmak mellett.”59

A tilalmak ismertetése előtt meg kell határozni az állatviadal fogalmát, amely nem

más mint „az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése

egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat.”60

A szabályozás értelmében tilos:

● az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés,

● állatviadal szervezése, tartása,

● állatviadal céljára területet vagy anyagi eszközt rendelkezésre bocsátani,

● állatviadal céljára állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, más személynek átadni,

forgalmazni.61

Az Ávt. mellett a Btk.-ban külön tényállást képez a tiltott állatviadal szervezése.62 A

Btk. bűntettként rendeli büntetni az állatviadal szervezését, tartását, fogadás szervezését vagy

kötését, míg vétségként az állat állatviadal céljára történő tartását, tenyésztését, kiképzését,

idomítását, valamint forgalmazását. A tényállásnak a Btk. 2004. évi X. törvénnyel történt

módosítását követően bármely gerinces állat részvételével tartott állatviadallal kapcsolatos

magatartás tilalmazott. A korábbi jogszabály ugyanis csak az eb részvételével tartott

állatviadalt rendelte büntetni. Ezen új szabály mindenféleképpen pozitív jelentőséggel bír,

hiszen így már pl. a harci kakasviadalok is bűncselekménynek minősülnek.

Az Ávt. módosítástervezetének szembetűnő hiányossága, hogy az állatviadalok

tilalmáról egyáltalán nem rendelkezik. Nemcsak, hogy az alcím alatti rendelkezések között

nem említi meg, de a tervezet egészében sehol sem lelhető fel e tilalom. Azért is lenne

indokolt külön nevesítve tiltani e cselekményt, mert napjainkban különösen elterjedt az ebek

59 Lorászkó Gábor c. egyetemi docens, kisállat-gyógyász szakállatorvos, toxikológus, igazságügyi szakértő

(kézirat) 60 Ávt. 7. § (1) bekezdés első mondat 61 Ávt. 7. § 62 Btk. 266/A. §

- 35 -

harcoltatása. A Btk. ugyan külön tényállásban rendelkezik az állatviadalok szervezésének

tilalmáról, de nem tér ki minden cselekmény felsorolására, amelyek a hatályos Ávt.-ben

megtalálhatóak. Így vagy arra lenne szükség, hogy a Btk.-t egészítse ki a jogalkotó a

hatályban lévő Ávt. állatviadalok tilalmára vonatkozó eseteivel vagy a módosítástervezetet

kellene jobban átdolgozni és visszahelyezni e cselekményt rendelkezései közé.

5.3. Természetkárosítás

A természetkárosítás elleni hatékony fellépés is az Állatvédőrség egyik célkitűzése. A

bűncselekmény jogi tárgya az egészséges természeti környezethez, annak zavartalan

működéséhez fűződő társadalmi érdek, alanya bárki lehet. E cselekmény kétfordulatos

bűncselekmény.

A bűncselekmény első fordulatának elkövetési tárgya:

● a fokozottan védett élő szervezet egyede (jelenleg hazánkban ilyen 63 növényfaj, illetve

137 állatfaj),

● védett élő szervezetek egyedei, ha ezek pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri

a 100 000 Ft-ot,

● a vonatkozó uniós rendeletben63 meghatározott veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfaj

(élő szervezet) egyede:

- annak valamennyi fejlődési szakasza, alakja, állapota (pl. mag, tojás),

- a keresztezéssel létrejött egyed (hibrid), illetve

- az egyed származéka is [így az elpusztult élőlény is, annak bármely

része (pl. állat agancsa, növény virága) vagy az abból készült termék

vagy készítmény (pl. őrölt tigrisfogat tartalmazó potencianövelő szer)]

A természetkárosítás elkövetési magatartása az elkövetési tárgyak jogellenes megszerzése,

tartása, forgalomba hozatala, az országba behozatala, kivitele, átszállítása, kereskedelme, azok

károsítása mindazon cselekmények, amelyek során az adott élő szervezet egyede nem pusztul

el, de jelentős sérelmeket szenved, vagy elpusztítása.

Minősített eset, ha az egyedek elpusztítása esetén azok pénzben kifejezett értékének

együttes összege védett növény esetén eléri a 250 ezer forintot, állat esetében az egymillió

63 Az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- növényfajok számára – kereskedelmük szabályozása

által – biztosított védelemről szóló 338/97/EGK rendelet A és B melléklete, ide kapcsolódik az Európai

közösségek Bizottságának a tanácsi rendelet módosításáról rendelkező 1497/2003/EK rendelete is.

- 36 -

forintot, illetve az uniós rendelet szerinti élő szervezet egyedének olyan pusztulása, amely

annak fennmaradását veszélyezteti.

A természetkárosítás második fordulatának elkövetési tárgya:

● a Natura-2000 területek, ezek a következők:

- az uniós jogharmonizáció keretében kijelölt különleges madárvédelmi területek,

- különleges természet-megőrzési, vagy ilyennek jelölt területek,

- kiemelt jelentőségű természet-megőrzési, vagy ilyennek jelölt területek,

● védett természeti terület, védett barlang, illetve védett élő szervezetek életközössége vagy

azok élőhelye.

A bűncselekmény második fordulatának elkövetési magatartása az elkövetési tárgyak

jogellenesen, jelentős mértékben történő megváltoztatása.

A második fordulat esetén súlyosabbnak minősül az elkövetési tárgyak jelentős

károsodása vagy megsemmisülése.

Az alapeset csak szándékos elkövetés esetén büntetendő, a minősített eseteknek mind a

szándékos, mind a gondatlan alakzata büntetést von maga után.

5.4. Veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése

A veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése64 a Btk. Különös

Részében meghatározott tényállás. A Btk. rendelkezései szerint veszélyes eb a törvényben,

törvény felhatalmazása alapján kormányrendeletben, valamint hatósági határozatban

veszélyes ebbé nyilvánított eb.

A jogalkotó megkülönbözteti e bűncselekmény vétségi és bűntetti alakzatát. Vétséget követ el

a veszélyes eb:

● tenyésztője,

● exportálója és importálója,

● versenyeztetője,

● engedély nélküli tartója,

● elidegenítője,

● megszerzője,

● ivartalanítására vonatkozó jogszabályi kötelezettségének megszegője,

● tartására vonatkozó biztonsági előírás megszegője.

64 Btk. 266. §

- 37 -

Bűntettet követ el, aki a veszélyes ebet őrző-védő feladat végzésére tartja, kiképzi, illetve a

veszélyes ebbel ilyen feladatot végeztet.

A veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének

szabályairól a 35/1997. (II. 26.) kormányrendelet rendelkezett. A jogszabály veszélyes ebnek

minősítette a pit bull terriert és annak keverékeit. A pit bull terrier jellegű ebek általános

jellemzőit a rendelet 1. számú mellékletében találjuk. Az Alkotmánybíróság (továbbiakban:

AB) azonban a 49/2010. (IV. 22.) AB határozatában 2010. szeptember 30-ával

megsemmisítette az említett kormányrendeletet, mert nincs összhangban az Ávt. vonatkozó

szabályaival.

Az indítványozó a kormányrendelet mellékletének megsemmisítését indítványozta az

AB-nál. „Az indítványozó úgy véli: a problémát az okozza, hogy a pit bull terriert és a

staffordshire terriert a mellékletben lévő felsorolás alapján nem lehet egyértelműen

megkülönböztetni. Az indítványhoz csatolt szakértői véleményekkel igazolta, hogy nincsenek

olyan objektív külső jegyek, amelyek alapján az e fajtához nem értő személyek egyértelműen

meg tudnák különböztetni az amerikai staffordshire terriert és a pit bull terriert egymástól.

Mind a két fajta lényegében azonos ősöktől származik, ezért a génállományuk jelentős része

azonos. Küllemükben olyan jelentős hasonlóság van, hogy a megkülönböztetésük még néhány

szakember számára is nehézséget jelent. A szakértői álláspontok egységesek abban, hogy a

megkülönböztetésre csak DNS vizsgálat segítségével van lehetőség. Kártérítési vagy

szabálysértési, büntetőjogi felelősség esetén mindez jogbizonytalanságot okoz, ezért a

kormányrendelet melléklete alkotmányellenes.”65

Az AB az indítványban megjelölt indokokat külön nem vizsgálta, mert úgy ítélte meg,

hogy az egész jogszabály alkotmányellenes.

Az AB határozata alapján tehát 2010. szeptember 30-ától nincsenek hazánkban

veszélyes ebek, ugyanis még nem született új szabályozás. Ez a helyzet állatvédelmi

szempontból mindenképpen előnyt jelent, hiszen így már nem beszélhetünk hátrányos

megkülönböztetésről az ebek között. Így a pit bull terrier engedély nélkül tartható, gazdáját

2010. szeptember 30-tól nem terheli az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének

kötelezettsége és nem kell alkalmazni a tartásra szolgáló eszközöket és – meglehetősen

szigorú - előírásokat sem.

Véleményem szerint nem veszélyesebb az egyik fajta kutya a másiknál, mert nem

maga a fajta hordozza magában a veszélyes jegyeket, hanem az egyed. Ebből kifolyólag nem

65 49/2010. (IV. 22.) AB határozat (Magyar Közlöny 2010. évi 59. szám, Budapest, 2010. április 19.)

- 38 -

tartom jó megoldásnak és támogathatónak a fajta alapú besorolást. Mindig az adott egyedet

kell vizsgálni és erre a célra szolgál a veszélyes ebbé minősítési eljárás.

Azzal, hogy az AB megsemmisítette a veszélyes és veszélyessé minősített ebek

tartásáról és a tartás engedélyezéséről szóló 35/1997. (II. 26.) Kormányrendeletet, a

jogrendszerben joghézag keletkezett. Az említett kormányrendeletre hivatkoznak magasabb és

alacsonyabb szintű jogszabályok is. Mivel jelenleg nincsenek veszélyes ebek, szükséges lenne

az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. évi törvény, a Büntető

Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, a veszélyes és veszélyesnek minősített eb

tartása engedélyezésének díjáról szóló 15/1997. (III. 5.) BM rendelet, illetve az ebek

veszélyessé minősítésével összefüggő szakhatósági eljárásról és az ebek egyedi

azonosításának díjáról szóló 15/1997. (III. 5) FM rendelet módosítása is, ezeket ugyanis a

jogalkotó nem igazította hozzá a kialakult helyzethez. További problémát okoz, hogy nincs

szabályozva megfelelően a veszélyes ebbé minősítési eljárás, amire álláspontom szerint

szükség lenne. Jelenleg ugyanis, ha egy eb embernek vagy állatnak sérülést okoz és az érintett

személy hatósághoz fordul, a jegyző nem fog tudni hatékonyan, jogszerűen eljárni. Ez pedig

fontos lenne, mert bármennyire is elhivatottak vagyunk az állatvédelem iránt, be kell látnunk,

hogy vannak olyan egyedek, amelyek problémásabbak társaiknál. A problémák azonban

megoldódni látszanak.

2011. május 23-án a Vidékfejlesztési Minisztérium társadalmi vitára bocsátotta az

állatvédelmi törvény módosítását, szeptemberben pedig a Parlament elé került a

törvénytervezet. A tervezet vonatkozik mindenkire, aki állatot tart, különösen az ebtartókra és

a kisállatkereskedőkre. E fejezetben csak a veszélyes ebeket érintő módosítások ismertetésére

térek ki.

A tervezet alapjaiban átalakítja az Ávt. veszélyes ebekre vonatkozó rendelkezéseit. Az

Ávt. 24/A. §-ának alcíme jelenleg „Veszélyes ebek tartása és az állatviadalok tilalma”. A

tervezet szerint ez „Eb által okozott fizikai sérülés, eb veszélyesnek minősítése és a veszélyes

eb tartása” alcímre változik, az állatviadalok kérdésének szabályozása ebből következően

hiányzik. A veszélyes ebekkel kapcsolatban a szabályozás tartalma is lényegesen

megváltozik.

A hatályos rendelkezések szerint veszélyes ebnek minősül a Kormány által rendeletben

meghatározott, az életre és a testi épségre természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes

eb. A törvény felhatalmazása alapján a 35/1997. (II. 26.) Kormányrendelet kimondta, hogy

veszélyes eb a pit bull terrier és annak keverékei.

- 39 -

A fentieken túl a hatályos Ávt. rendelkezései értelmében az állatvédelmi hatóság

embernek vagy állatnak - ingerlése nélkül - okozott súlyos sérülés miatt egyedileg ebet

veszélyesnek minősíthet (a továbbiakban: veszélyesnek minősített eb). A hatályos törvény

tehát külön kategóriaként kezeli a veszélyes és a veszélyesnek minősített ebet.

A tervezet szerint az állatvédelmi hatóság az ebet egyedileg veszélyesnek minősítheti,

amennyiben

a) az eb fizikai sérülést okozott és megvalósulnak a veszélyesnek minősítés e törvény

végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételei, vagy

b) az eb fizikai vagy pszichikai állapota alapján feltételezhető, hogy az embernek fizikai

sérülést okozhat és ez a veszélyhelyzet kizárólag az eb veszélyesnek minősítésével

hárítható el.

A tervezet értelmében veszélyes eb az állatvédelmi hatóság által egyedileg veszélyesnek

minősített eb. Álláspontom szerint mindenképpen üdvözölendő e rendelkezés, hiszen a

jövőben már nem fajta, hanem hatósági döntés alapján minősül egy kutya veszélyesnek.

Ugyanakkor dogmatikai szempontból helyesebb lett volna a veszélyes eb fogalmával indítani

az alcímet és csak ezt követően rendelkezni a veszélyessé minősítés diszjunktív eseteiről.

A tervezet előírja azt is, hogy az eb veszélyesnek minősítésével kapcsolatos eljárásba be

kell vonni az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértőt. E rendelkezés egy teljesen

új eljárási elemet iktat be a törvénybe. Egy későbbi bekezdés tér ki arra, hogy ki járhat el ilyen

szakértőként.

A tervezet szerint a módosított Ávt. és a végrehajtására kiadott jogszabály szerinti

eljárásokban az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértőként az a személy járhat el,

aki az állatvédelmi hatóságtól erre engedélyt kapott. Az engedélyezéssel egyidejűleg az

állatvédelmi hatóság nyilvántartásba veszi a szakértőt. Az állatvédelmi hatóság a honlapján

közzéteszi a szakértői névjegyzékben szereplő személy nevét, telefonos elérhetőségét,

valamint elektronikus levélcímét. Jó megoldásnak tartom a szakértő eljárásba történő

bevonását.

E szabályozással kapcsolatban is azt emelném ki, hogy dogmatikai szempontból, az

áttekinthetőség egyszerűsítése érdekében helyesebb lett volna a tervezetben más helyen [a (7)

bekezdés helyett a (4) bekezdésben] elhelyezni ezeket a szabályokat.

A hatályos szabályokkal szinte teljesen megegyezően rendelkezik a tervezet arról, hogy

tilos veszélyes ebnek bármely módon való szaporítása, tenyésztése – ideértve a vétlen

szaporulatot is –, kiállítása, bármely formában történő versenyeztetése, őrző-védő feladatokra

való tartása, képzése és alkalmazása, az országba való behozatala, az országból történő

- 40 -

kivitele. E rendelkezés a hatályos Ávt.-hez képes egyetlen elemmel egészül ki, mégpedig a

veszélyes eb kiállításának tilalmával.

Az Ávt. szerint veszélyes és a veszélyesnek minősített eb kizárólag az állatvédelmi

hatóság által kiadott engedéllyel, kormányrendeletben meghatározott feltételek esetén és

módon, egyedi azonosítóval ellátva tartható.

A hatályos Ávt. nem emeli törvényi szintre az ivartalanítási kötelezettséget, szemben a

tervezettel. Ugyanakkor megemlítendő, hogy az ivartalanítást a 35/1997. (II. 26.)

Kormányrendelet kötelezettségként rögzítette, de azzal, hogy az AB e jogszabályt

megsemmisítette, ma már nem kötelezettsége a gazdának a pit bull terrier ivartalanítása.

A tervezet értelmében veszélyes eb kizárólag az állatvédelmi hatóság által kiadott

engedéllyel, az e törvény – azaz az Ávt. - végrehajtására kiadott jogszabályban

meghatározott feltételekkel és módon, ivartalanítva és elektronikus azonosítóval

(transzponder) megjelölve tartható. Egyetértek az ivartalanítás törvényben történő

rögzítésével, ugyanakkor javaslom e kötelezettség kiterjesztését a kedvtelésből tartott ebek

körére is. Az elektronikus azonosítóval megjelölve történő tartást pedig minden ebre nézve a

tartás céljától (pl. kedvtelés, verseny, vagy sportcél, vadászat, pásztor eb, stb.) függetlenül

indokoltnak tartom.

Az Ávt. rendelkezései értelmében a veszélyes és veszélyesnek minősített ebet polgári

jogi szempontból vadállatnak kell tekinteni. E szabályozást a jogalkotó a tervezetben teljes

egészében átvette a hatályos törvényből. Polgári jogi szempontból a vadállat tartása szigorúbb

felelősséget jelent, mert ezen állatok tartója úgy felel mint az, aki fokozott veszéllyel járó

tevékenységet folytat. A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV.

törvény előírja, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat köteles az ebből eredő

kárt megtéríteni. Csak akkor mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a kárt fokozott veszéllyel

járó tevékenység körén kívül eső és elháríthatatlan ok idézte elő.66 Nem kell megtéríteni a kárt

annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott.

A német szabályozás elsősorban az állattartó felelősségére helyezi a hangsúlyt abban az

esetben, ha az állat támadóan lép fel. Érdekessége, hogy ebből a szempontból nem tesz

különbséget házi állat és vadállat között: ha az állat embernek sérülést, vagy halált okoz,

akkor az állat tartója kártérítést köteles fizetni.67

66 Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan. Novotni Kiadó, Miskolc, 2002. 114. o. 67 Raymond Youngs: English, French and German comparative law. Cavendish Publishing Limited, London,

1998. 255. o.

- 41 -

Az Ávt.-t módosító tervezet rendelkezései alapján megváltoznak az állatvédelmi

hatóság adatkezelési jogosultságai a veszélyesnek minősített eb engedélyezésével kapcsolatos

eljárásban.

Az Ávt. eltérően szabályozza az állatvédelmi hatóság által az engedélyezési eljárásban

kezelhető adatok, illetőleg a veszélyes és veszélyesnek minősített ebekről vezetett

nyilvántartásban szereplő adatok körét.

A törvény 24/C. §-a értelmében az állatvédelmi hatóság a veszélyes eb tartásával

kapcsolatos engedélyezési eljárásban jogosult kezelni:

a) az ebtartó nevét, születési helyét és idejét, lakcímét,

b) az ebtartó nyilatkozatát, hogy nem áll cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó

gondnokság alatt,

c) az eb tartási helyét.

Az Ávt. rögzíti, hogy az állatvédelmi hatóság a veszélyes ebekről és a veszélyessé

minősített ebekről nyilvántartást vezet, amely az alábbi adatokat tartalmazza:

a) az ebtartó nevét, születési helyét és idejét, lakcímét;

b) az eb tartási helyét,

c) az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, nevét, egyedi jelét (mikrochip számát) és

marmagasságát,

d) az eb egyéb egyedi jellemzőit,

e) ivartalanított eb esetén az ivartalanítás időpontját.

A tervezet szintén rögzíti – a hatályos szabályozásnál szélesebb körben – a veszélyes ebek

tartásának engedélyezésével kapcsolatos eljárásban kezelhető adatok körét az alábbiak szerint.

Az állatvédelmi hatóság az engedélyezési eljárásban jogosult kezelni

a) az eb tulajdonosának nevét és címét,

b) az eb felügyeletét ellátó természetes személy (a továbbiakban: ebtartó) nevét, születési

helyét és idejét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,

c) az eb tartási helyét,

d) az eb fajtáját, születési idejét, nemét, színét, hívónevét,

e) a transzponder sorszámát,

f) az ivartalanítás időpontját,

g) az eb egyéb egyedi jellemzőit.

- 42 -

A tervezet rögzíti azt is, hogy az állatvédelmi hatóság a fentiekben felsorolt adatokról a

veszélyes ebek hatékony azonosítása érdekében nyilvántartást vezet. A tervezet tehát –

helyesen – ugyanazon adatok kezelését teszi lehetővé az állatvédelmi hatóságnak az

engedélyezési eljárás során és a nyilvántartás-vezetés vonatkozásában. Ezáltal a szabályozás

egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik.

A tervezet a hatályos szabályokkal teljesen megegyező módon rögzíti azt, hogy az

engedélyezési eljárásban, illetőleg a nyilvántartásban szereplő adatokat az eb elpusztulásától,

elvesztésétől, valamint tulajdonosváltásától számított három évig kell nyilvántartani.

A tervezet előírja, hogy az ebet veszélyesnek minősítő� állatvédelmi hatóság a

veszélyesnek minősítés tényét nyolc napon belül köteles bejelenteni a transzponderrel

megjelölt ebek adatait nyilvántartó országos elektronikus adatbázis működtetőjének.

Ezzel az Ávt.-hez képest a tervezet pluszként bejelentési kötelezettséget telepít az

állatvédelmi hatóságra. Az országos nyilvántartó adatbázis jelentősége abban áll, hogy a

veszélyesnek minősített ebek egységes rendszerben, központi nyilvántartásban vannak

rögzítve.

Az Ávt. értelmében, ha a veszélyesnek minősített ebre vonatkozó ebtartás szabályait

megszegik és emiatt az eb embernek nyolc napon belül gyógyuló sérülést vagy állatnak

kisebb sérülést okoz, az eb ivartalanítását rendeli el az állatvédelmi hatóság, azaz az eb

kevésbé agresszív magatartása esetén a jogalkotó elegendőnek tartja az ivartalanítást. Abban

az esetben viszont, ha az eb embernek vagy állatnak ismételten sérülést okoz, vagy

embernek nyolc napon túl gyógyuló sérülést, illetve állatnak súlyos sérülést okoz, az eb

életének kioltását rendeli el az állatvédelmi hatóság. Személy szerint nem értek egyet ezen

szankciók alkalmazásával. Miért az állat életét kell kioltani az emberi felelőtlenség miatt?!

Az állat életének kioltását csak akkor tartom indokoltnak, ha az állat már annyira elvadult,

hogy életben tartása állandó veszélyt jelent a társadalom tagjaira, mert sajnos ilyen eset is

előfordul. A fent említett esetekben az állat büntetése helyett a gazda felelősségét kellene

szigorúbban értékelni.

A törvény szerint a veszélyes vagy veszélyessé minősített eb tulajdonosa ellen indított

büntető- vagy szabálysértési eljárás során jogerős határozattal elkobzott eb életének kioltását

el kell rendelni. Álláspontom szerint szükségtelen e szankció. Az, hogy az adott ebtartó a

tartásra alkalmatlan, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az eb veszélyt jelent az emberekre,

illetve állatokra.

Az Ávt. szerint a jogerős határozattal elrendelt ivartalanítás, tartós egyedi azonosítás,

továbbá a lefoglalás, az elkobzás és az eb élete kioltásának költségei az eb tulajdonosát

- 43 -

terhelik. E rendelkezésből látszik, hogy a tartási szabályok megszegése esetén a tulajdonost

mindössze a költségek megtérítése terheli.

Sajnos azonban – mint az alábbiakban bemutatásra kerül – az állat életének védelme

szempontjából a tervezet sem bizonyul előremutatóbbnak a jelenlegi törvénynél.

A tervezet értelmében az állatvédelmi hatóság elrendeli az eb életének kioltását,

amennyiben az halálos kimenetelő� sérülést okoz embernek, és az ebek viselkedésének

megítélésében jártas szakértő�megállapítja, hogy az eb viselkedése egyértelműen a sérülés

okozására irányult.

Ezen túlmenően a tervezet szerint az állatvédelmi hatóság elrendeli a veszélyes eb

életének kioltását, amennyiben

a) a veszélyesnek minősítő�határozat jogerőre emelkedését követő� tizenöt napon belül nem

kérelmezik az eb tartásának engedélyezését,

b) a tartási engedélyében meghatározott biztonságos tartási feltételek az engedélyben előírt

határidőig, de legkésőbb az engedély kiadásától számított harmincadik napig nem teljesülnek,

c) az eb ivartalanítása és transzponderrel való megjelölése a tartási engedély kiadásától

számított harminc napon belül nem történik meg,

d) az eb a tartási engedélyben meghatározott biztonságos tartási feltételek teljesítéséig

embernek fizikai sérülést okoz,

e) az ebre vonatkozó tartási szabályokat megszegik, és emiatt az eb embernek fizikai sérülést

okoz,

f) az ebet az engedélyezett tartási helyen, és az ebtartó felügyeletén kívül fogják be legalább

második alkalommal, és a tulajdonos értesítése eredménytelen vagy az a befogással, őrzéssel,

megfigyeléssel kapcsolatos költségeket nem téríti meg, vagy

g) annak tulajdonosa, vagy az ebtartó ellen indított büntető- vagy szabálysértési eljárás során

az állatot jogerős határozattal elkobozzák.

A tervezet jóval több esetben rendeli el az állat életének kioltását, mint a hatályos Ávt.

Ezen szankciókkal ugyancsak az a probléma, hogy nem magát az eb viselkedését vizsgálják,

hanem a tulajdonos vagy az ebtartó mulasztásai miatt sújtják halállal az állatot. Nem az állat

életének elvonását kellene előtérbe helyezni, hanem a tulajdonostól, illetve ebtartótól való

elkobzását, nevelését és végül örökbeadását, valamint a tulajdonos szankcionálását.

A tervezet szerint az állatvédelmi hatóság elrendelheti az eb életének kioltását,

amennyiben az súlyos vagy maradandó sérülést okoz embernek, tartója tizennégy napon belül

nem válik ismertté, viselkedésproblémáinak megfelelő�kezelése nem biztosított, és az ebek

- 44 -

viselkedésének megítélésében jártas szakértő� megállapítja, hogy az eb viselkedése

egyértelműen a sérülés okozására irányult.

A tervezet rendelkezik arról is, hogy az állatvédelmi hatóság elrendeli az eb azonnali

elkobzását, elszállítását és megfelelő� helyen való tartását, valamint transzponderrel való

megjelölését, amennyiben az súlyos, maradandó vagy halálos kimenetelő� sérülést okoz

embernek, vagy amennyiben az ebtartó veszélyes eb tartási engedélyét visszavonják.

A veszélyes ebbel kapcsolatos hatósági intézkedések költségei a tulajdonost terhelik.

Ilyenek a jogerős határozattal elrendelt ivartalanítás, transzponderrel történő� megjelölés,

elkobzás, szállítás, tartás és az eb élete kioltásának költségei.

Nem tartalmaz ugyanakkor a tervezet semmiféle szankciót az állat tartójával szemben,

annak ellenére, hogy az eb életének kioltására az esetek többségében a tulajdonos

szabályszegése, vagy jogszabálysértő mulasztása miatt kerül sor. Megfelelő szankció lehetne

ilyen esetekben a tulajdonossal szembeni bírság kiszabásának kilátásba helyezése.

- 45 -

IV. fejezet

Radikális állatvédők

„Hasztalan próbálnám becsapni magam, hiába hunynám be a szemem, mindig lenne

elhagyott kutya, mely meggátolna abban, hogy boldog legyek.”

/Anovilhy/

- 46 -

A radikális állatvédőket két táborra oszthatjuk. Az egyik csoportot azok a személyek

alkotják, akik úgymond „brahiból” bármire mozgósíthatók, míg a másik csoport tagjai

ténylegesen az állatkínzások megtorlására szerveződnek. A továbbiakban ez utóbbi csoport

tagjairól lesz szó.

A radikális állatvédők gyűlöletcsoport, tevékenységük pedig bűncselekmény. Ezzel

azonban ők tisztában is vannak, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy alapos

előkészület után, maszkot húzva jelennek meg az általuk állatkínzónak tartott személyek

lakásán, illetve szokásos tartózkodási helyén. Nevüket 2008-ban kapta fel a média az index.hu

hírportál tudósítása nyomán. Csepelen, Pécelen és Nagykovácsiban törtek be az állatkínzónak

vélt emberek otthonába, ahol súlyosan bántalmazták, majd magukra hagyták a vérző lakókat.

Mindhárom akciójuk tervezett volt, kamerával rögzítették a bántalmazásokat, melyek során

viperát és más eszközöket (pl. baseball ütő) is használtak.

1. A csepeli eset

Az áldozat szemszögéből

Egy nap három radikális állatvédő jelent meg az áldozat lakhelyén, ahova többszöri

felszólítás után, jogalap nélkül hatoltak be, majd meg is ütötték. Az áldozat elmondása szerint

próbált védekezni, de végül a földre került. A hajléktalan férfi egy foglalt házban tartotta az

utcáról összeszedett kóbor kutyákat, melyeket az aluljárókban próbált meg értékesíteni.

Állítása szerint e tevékenységből nem tudott megélni, ellenkező esetben ugyanis nem itt

tartózkodna.

A radikális állatvédők szemszögéből

A radikális állatvédők elmondásuk szerint megjelentek az áldozat lakhelyén és

követelték, hogy engedje be őket oda és mutassa meg a kutyákat. Ezt követően pedig

„szétverték” az embert. A csepelieket lopással vádolják, akik a tulajdonosoktól jogtalanul

tulajdonítják el a fajtatiszta szép kutyákat. Az áldozat lakhelyére behatoltak, ahol szörnyű

látvány fogadta őket. Legalább harminc kutya volt a saját ürülékében és vizeletében

összezárva, oltási könyvük sem volt, így amit tudtak elhoztak. Azt akarják elérni „hogy

minden ilyen féreg féljen és ne merje bántani az állatokat.”68 68 http://index.hu/video/2008/12/18/a_radikalis_allatvedok_orrot_tornek_egy_kiskutyaert/, 2011. X. 11.

- 47 -

2. A péceli eset

A péceli gyepmester ellen is intéztek szervezett támadást a radikális állatvédők. A

gyepmestert a bántalmazás közben felszólították, hogy nehogy el merje vágni a kutyák nyakát

és harminc napon belül költözzön el a lakhelyéről.

A radikálisok azt állítják, hogy a gyepmester a helyi állatorvossal játszik össze, a

befogott kutyák után elkérik az önkormányzattól az elaltatásukra szánt 7.500 forintot. „Ő

elvágja a kutyáknak a nyakát, nem várja meg a két hetet és kettédobják a pénzt.” „Hetente

nyolc kutyát szed össze és csak nyolc-tíz kutyája van a sintértelepen.”69

A gyepmester elismerte, hogy hivatásos vadász volt, nagyon sok állatnak elvágta a

torkát, majd hozzátette, hogy mindezt kegyelettel tette. Azt azonban tagadta, hogy akár

egyetlen kutyával is végzett volna. Állítása szerint az összes ebet el tudta helyezni.

3. A nagykovácsi eset

A radikálisok nem csak kutya tolvajokra és gyepmesterekre vadásznak, hanem

kutyatulajdonosokat is elkapnak. A nagykovácsi áldozat életveszélyes sérülésekkel kórházba

került.

„Mi odamentünk, elhoztuk a kutyát. Megkérdeztük, hogy miért csinálják ezt az

állatkínzást, miért nem adnak neki enni. S vonogatta a vállát, meg nem érdekli, meg

vonogatta…hát ezzel az emberrel nem beszélgettünk utána tovább, megvertük.”70

A riport megjelenése után súlyos testi sértés gyanúja miatt indult nyomozás a szervezet

ellen, de végül senkit sem állítottak elő. Ahogyan pedig ritkulni kezdtek a szervezettel

kapcsolatos hangok a médiában úgy kopott ki a radikális állatvédők neve a köztudatból. A

szervezet azonban korántsem szüntette be a tevékenységét, a mai napig aktív.71

4. A radikális állatvédők fellépése

Milyen ok vezérli ezeket az embereket? Magyarországon 1998-ban alkották meg az

állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt, majd 2004-től állatkínzás bűncselekménye

miatt letöltendő szabadságvesztés büntetés kiszabására ad lehetőséget a Btk. a bíróságok 69 http://index.hu/video/2008/12/18/a_radikalis_allatvedok_orrot_tornek_egy_kiskutyaert/, 2011. X. 11. 70 http://index.hu/video/2008/12/18/a_radikalis_allatvedok_orrot_tornek_egy_kiskutyaert/. 2011. X. 11. 71 http://www.168ora.hu/itthon/ujabb-tamadasokat-terveznek-a-radikalis-allatvedok-70173.html, 2011. X. 11.

- 48 -

számára. A gyakorlatban azonban e lehetőséggel csak ritka esetben él az igazságszolgáltatás.

2004 és 2007 között 2206 személy ellen indult eljárás, ebből letöltendő börtönbüntetésre

huszonhárom, felfüggesztett szabadságvesztésre százegy személyt ítéltek.

A radikalizálódás kényszerű válasz arra, hogy hazánkban az emberek eldobható

tárgyként kezelik az állatokat, amelyek ki vannak szolgáltatva az embernek és azok ezt

kihasználják.

5. Üzenet az állatkínzóknak

A radikális állatvédők üzenete minden állatkínzóhoz a következő: „Kétszer gondold

végig, hogy megkínzod a kutyádat. Sohasem tudod, hogy ki lesz mögötted, mikor találunk

meg. Amíg van a Földön állatvédelem, meg állatbarát, addig te veszélyben vagy. Kétszer

gondold végig, hogy kínzod az állatokat vagy nem.”72

72 http://index.hu/video/2008/12/18/a_radikalis_allatvedok_orrot_tornek_egy_kiskutyaert/, 2011. X. 11.

- 49 -

V. fejezet

A „de lege ferenda” javaslatok

„Már nem vadkutya, hanem a legjobb barát a neve, mert barátunk lesz örökre, örökre,

örökre."

/Rudyard Kipling/

- 50 -

Sci-fit írsz? – kérdezte tőlem Joó István (a Cerberos elnöke), amikor felvázoltam neki a

dolgozatom témáját, és „de lege ferenda” javaslataimat. Nos, a válaszom nem. Miért

gondolom így? Mert a 2010-es és 2011-es évek számos változást hoztak az állatvédelmi jog

fejlődésében.

Az Alkotmánybíróság 2010-es határozata – amely megszüntette a korábbi veszélyes eb

fogalmát – indította el a fejlődést, illetve annak lehetőségét. Úgy vélem, részben ennek is

eredménye az, hogy jelenleg az Országgyűlés előtt folyamatban van az Ávt. átfogó

módosítása, amely különösen a dolgozat témájához kapcsolódó ebrendészeti, ebtartási

kérdések korszerűsítésére törekszik.

Hazánkban 2011. február 24-től Állatvédőrség működik, hatósági jogkörök nélkül.

Nagyon fontos lépés e szervezet a hazai állatvédelmi jog fejlődésében, hiszen eddig erre még

nem volt példa, nemhogy Magyarországon, de az egész világon. Joó István a Cerberos

Állatvédő Egyesület elnöke, az Állatvédőrség egyik kitalálója nagyon sok állam állatrendőri

szervét, szervezetrendszerét ismeri és a világon egyedülálló szervezetet kíván megvalósítani

itthon. Sok éves tapasztalata, hogy egy civil személlyel hamarabb szóba állnak, sokkal több

információt megosztanak az emberek mint a rendőrséggel. Ezt kihasználva, civil

állatvédőröket képezve lépnek fel az állatvédelmi ügyekben, szükség esetén igénybe véve a

rendőrség és a polgárőrség együttműködési megállapodáson alapuló segítségét.

Mindezek a körülmények együttesen vezettek az ebrendészettel kapcsolatos kérdések

előtérbe kerüléséhez. A hatályos állatvédelmi szabályozásban, a szabályok alkalmazásában,

az ebrendészet körében ugyanakkor továbbra is sok nyitott kérdés maradt, szabályozási

hibákkal, hiányosságokkal találkozhatunk.

Ezekkel kapcsolatos kritikámat és az általam legjobbnak vélt megoldási javaslatokat a

dolgozat témaköreihez kapcsolódva részletesen kifejtettem, így azok a dolgozat egészében

megtalálhatóak. Itt csak a leglényegesebb kérdések összegzésére helyezem a hangsúlyt.

1. A gyepmesteri telepek működését, jogalapját országosan, egységesen szabályozó

jogszabály nincs, annak ellenére, hogy az Ávt. 1998-ban felhatalmazta a Kormányt a

szükséges szabályok megalkotására. Véleményem szerint feltétlenül szükséges lenne a

kormányrendeleti szintű szabályozás, ami által biztosított lenne, hogy Magyarország

területén minden gyepmesteri telepre ugyanazon kötelezettségek vonatkozzanak. Ennek

a területnek a szabályozására még törvényi szintű szabályozást is elképzelhetőnek

tartok. A gyepmesteri telepek – részben a jogi szabályozottság hiánya miatt –

elhanyagoltak, ellenőrzés nélkül működnek, ezért álláspontom szerint célszerűbb lenne

- 51 -

az önkormányzatoknak megállapodást kötni a helyi állatmenhelyekkel az ebrendészeti

feladatok ellátására.

2. Az Ávt. és a módosítástervezetének egyik szembetűnő hiányossága álláspontom szerint

az, hogy nem szól az állatmenhelyekről. Ahogyan azt a dolgozatban részletesen

kifejtettem, a jogalkotó az állatotthonok fogalma alá vonja az állatmenhelyeket és az

állatpanziókat, annak ellenére, hogy a két intézmény között lényeges eltérések vannak.

A jövőben célszerűnek tartanám, ha az állatmenhelyekre külön szabályok

vonatkoznának.

3. A tervezet elfogadásával jelentős változtatást eredményez az ebrendészeti hozzájárulás

bevezetése. Álláspontom szerint ez szakmailag abszolút támogatható elképzelés, a

részleteket illetően azonban van rajta javítani való. Véleményem szerint az ebadó

bevezetését kötelezővé kellene tenni, és nem – a tervezetben megjelöltek szerint – az

önkormányzatok mérlegelésére bízni. Az ebrendészeti hozzájárulás mértékének felső

határát – évi 3500. Ft-ot - alacsonynak találom, annak magasabb összegben történő

megállapítására teszek javaslatot a dolgozatban.

4. A tervezet szerint az önkormányzat a befolyt ebrendészeti hozzájárulás összegének

legalább felét köteles az ebek ivartalanításának támogatására, vagy egyéb, az ebtartással

kapcsolatos állatjóléti és közegészségügyi intézkedések finanszírozására fordítani.

Véleményem szerint a hozzájárulás több mint 2/3-át kellene kötelezően a felsoroltakra

fordítani, annak érdekében, hogy a jogalkotó által kitűzött állatvédelmi célok

eredményesek legyenek. Véleményem szerint az ebrendészeti hozzájárulásból befolyt

összegből – a fenti feladatok ellátása mellett – az állatmenhelyek tevékenységét is

szükséges lenne támogatni.

5. Dolgozatomban hangsúlyt fektettem egy meglehetősen új szervezet, az Állatvédőrség

bemutatására, amelynek célja az állatkínzások megakadályozása mellett a kóbor állatok

számának csökkentése. Az Állatvédőrség hatósági jogosítványokkal jelenleg nem

rendelkezik, így tevékenységének hatékonyságáról csak a jövőben lehet egyértelműen

véleményt formálni.

- 52 -

6. A Btk. „kivételt” enged az állatkínzás tilalma alól. A törvény indokolása szerint nem

minden jellegű testi vagy lelki bántalmazás tekinthető állatkínzásnak: a nevelés, az

idomítás, a hasznosítás céljából történő fizikai ráhatás szükségszerű lehet.

Véleményem szerint ezen esetekben sem szükségszerű a bántalmazás, hiszen nevelni,

idomítani jutalmazó módszerrel is lehet és sok esetben ez a megoldás célravezetőbb.

Részemről nem elfogadható, hogy az állat engedelmességét a gazda iránt érzett félelem

alapozza meg.

7. A tervezet szembetűnő hiányossága, hogy az állatviadalok tilalmáról egyáltalán nem

rendelkezik. Indokolt lenne külön nevesítve tiltani e cselekményt, mert napjainkban

különösen elterjedt az ebek harcoltatása. Véleményem szerint vagy arra lenne szükség,

hogy a Btk.-t egészítse ki a jogalkotó a hatályban lévő Ávt. állatviadalok tilalmára

vonatkozó eseteivel, vagy a módosítástervezetet kellene átdolgozni és visszahelyezni e

cselekményt az Ávt. rendelkezései közé.

8. A veszélyes ebekkel kapcsolatos szabályozást a tervezet alapvetően átalakítja. Már nem

fajtája alapján, hanem hatósági döntés alapján minősülhet az eb veszélyesnek.

Egyetértek a veszélyes ebek vonatkozásában az ivartalanítás törvényben történő

rögzítésével, ugyanakkor javaslom e kötelezettség kiterjesztését a kedvtelésből tartott

ebek körére is. Az elektronikus azonosítóval megjelölve történő tartás előírását pedig

minden ebre nézve – függetlenül a tartás céljától - indokoltnak tartom.

9. A hatályos Ávt. a veszélyes eb életének kioltását írja elő tipikus szankcióként. Ezzel

alapvetően nem értek egyet. Az esetek többségében az állat büntetése helyett a gazda

felelősségét kellene szigorúbban értékelni.

Ezen a területen a tervezet sem bizonyul előremutatónak. Az Átv. és a tervezet

értelmében sem az eb viselkedését vizsgálják, hanem a tulajdonos vagy az ebtartó

mulasztásai miatt sújtják halállal az állatot. Nem az állat életének elvonását kellene

előtérbe helyezni ilyen estekben, hanem a tulajdonostól, illetve ebtartótól való

elkobzását, nevelését és végül örökbeadását, valamint a tulajdonos szankcionálását.

Megfelelő szankció lehetne ilyen esetekben a tulajdonossal szembeni bírság kiszabása.

10. Véleményem szerint az állatvédelmi szabályok megszegése esetén – ide értve az

állatkínzást is - a közigazgatási és büntetőeljárásban egyaránt az eljáró hatóságoknak –

- 53 -

az eljárás gyorsabb lebonyolítása érdekében – az eljárás soron kívüli lefolytatását

kellene lehetővé, esetleg kötelezővé tenni. Miért tartom indokoltnak? Azért, mert az

állatvédelmi, állatkínzásos ügyek nem nehéz esetek. Mitől lesz egy eset nehéz? Egyrészt

attól, hogy tudjuk-e rekonstruálni a tényállást vagy sem, ha az adott történetet többen,

ellentétesen mondják el, másrészt, ha jelen vannak az eset eldöntésekor nem jogi

megfontolások, illetve a jog értelmezése miatt. Azonban az állatvédelmi ügyek nem

ezen esetek közé tartoznak. Az eljáró hatóságnak azt kell eldöntenie, mérlegelnie, hogy

a bizonyítékok alapján az érintett élőlény mennyire sérült, milyen jellegű sérüléseket

szenvedett. A bizonyítékok mérlegelése sem okoz nehézséget, hiszen a helyszínen

készült fényképek, felvételek nagyon is árulkodóak, az állatorvosi szakvélemények

pedig kellően alátámasztják vagy elvetik a bántalmazás, rossz tartás lehetőségét.

11. További problémát okoz a gyakorlatban, hogy a büntetőeljárás során a rendőrség az

állatot csak lefoglalhatja, el nem kobozhatja, amíg nem születik jogerős bírósági ítélet

az ügyben. Miért is baj ez? Mert a lefoglalás idejére elhelyezik az állatot állatmenhelyen

vagy tartásra alkalmas személynél, viszont az ügyek évekig húzódnak és ez idő alatt az

állat nem adható örökbe semmiféleképpen, hiszen a lefoglalás nem szünteti meg a gazda

tulajdonjogát, így az állat feletti rendelkezési jog nem illeti meg az állatmenhelyet, vagy

a tartásra alkalmas személyt.

Mindezek azonban csak kis lépések. Ettől sokkal több, problémákkal teli területet kell

még megvizsgálni és átalakítani. Dolgozatomban szűken csak az ebrendészet, illetve ebtartás

körében hívtam fel a figyelmet a problémás részekre és kíséreltem meg azokra választ,

megoldási javaslatot adni.

Összességében az azonban megállapítható, hogy az állatvédelem több területén további

jogszabályok alkotására, szigorításokra, illetve a jogszabályok érvényesítésének hatékonyabbá

tételére lesz szükség a jövőben, figyelembe véve a gyakorlatban jelentkező problémákat és

hiányosságot.

- 54 -

Felhasznált jogszabályok

● Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény

● Az állategészségügy rendezéséről szóló 1888. évi VII. törvénycikk

● Állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. törvény

● Az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény

● Az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény

● Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény

● A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény

● Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. tvr.

● Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. tvr. végrehajtásáról szóló 6/1981. (IV. 12.) MÉM

rendelet

● A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény

● A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.)

Kormányrendelet

● Az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Kormányrendelet

● Az állatkert és állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részteles

szabályairól szóló 3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet

● A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény

● A Büntető Törvénykönyvet módosító 2006. évi X. törvény indokolása

● A 2008. évi LXXXIV. törvény indoklása

● T/4247. számú törvényjavaslat az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi

XXVIII. törvény módosításáról és az ehhez kapcsolódó módosító javaslatok

● Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának az állattartás helyi szabályairól szóló

módosított 24/2010. (VI. 30.) rendelet

● Az Európai Közösségek Tanácsának a vadon élő állat- növényfajok számára –

kereskedelmük szabályozása által – biztosított védelemről szóló 338/97/EGK rendelet A és B

melléklete

● az Európai közösségek Bizottságának a tanácsi rendelet módosításáról rendelkező

1497/2003/EK rendelete

● 49/2010. (IV. 22.) AB határozat (Magyar Közlöny 2010. évi 59. szám, Budapest, 2010.

április 19.)

- 55 -

Felhasznált szakirodalom és egyéb források

● A Cerberos Állatvédő Egyesület, a Fehérkereszt Állatvédő Liga és az ORFK Bűnügyi

Főigazgatóságának együttműködési megállapodása

● Állatvédőr jogi képzés szervezéséről szóló szabályzat

● Fehér Lenke – Görgényi Ilona – Gula József – Horváth Tibor – Lévay Miklós – Sántha

Ferenc – Váradi Erika: Magyar büntetőjog. Különös Rész. CompLex Kiadó, Budapest, 2009.

● Lorászkó Gábor c. egyetemi docens, kisállat-gyógyász szakállatorvos, toxikológus,

igazságügyi szakértő (kézirat)

● Paulovics Anita: Állatvédelem az EU jogharmonizáció tükrében. Virtuóz Kiadó, Budapest,

2002.

● Ujváriné Antal Edit: Felelősségtan. Novotni Kiadó, Miskolc, 2002.

● Bruce Fogle: DK Eyewitness Companions Guide – Dogs, A Dorling Kindersley Book

London, 2006

● Linda-Merz Perez – Kathleen M. Heide: Animal cruelty: Pathway to Violence against

People. Altamira Press, Oxford, 2004.

● Opal Dockery: Animal Cruelty Law in the United States, A Comparative Analysis. Dixie

Publishing Company, Lamar, Missouri, 2010.

● Raymond Youngs: English, French and German comparative law. Cavendish Publishing

Limited, London, 1998.

● http://www.kislexikon.hu/gyepmester.html

● http://www.kozteruletfelugyelet.hu/Gyepmesteritelep/%C3%81ltal%C3%A1nostudnival%

3%B3k.aspx

● http://allatvedorseg.hu/

● http://www.feherkeresztliga.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=67&Ite

id=65&lang=hu

● http://cerberosegyesulet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=223&Itemid=4

● http://cerberosegyesulet.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=236&Itemid=1

25

● http://ujsag.allatvilag.net/2011/07/tetemek-es-csontsovany-kutyak/

● http://index.hu/video/2008/12/18/a_radikalis_allatvedok_orrot_tornek_egy_kiskutyaert/

●http://www.168ora.hu/itthon/ujabb-tamadasokat-terveznek-a-radikalis-allatvedok-

70173.html

● http://www.soswildlife.hu/allatrendorseg/