Una casa di versi 2015 Poesie in tante lingue

Dalla Casa Officina in città per la Giornata Mondiale

della Poesia

Poesie in città

L’edizione 2015 di Una casa di versi

quest’anno è andata in città:

le poesie in tante lingue raccolte

dalla Casa-Officina

sono state liberate sugli alberi, sui muri,

sulle panchine di Palermo.

Come ogni anno, raccogliamo i testi arrivati

da diverse parti del mondo

in un piccolo sfogliabile.

Buona poesia e

arrivederci alla prossima edizione!

Indice 0 Su ciò che piace e che non piace (i bimbi e i grandi della Casa-Officina)

italiano

0 Τo σπίτι κοντà στa θάλασσα (G. Seferis) greco

0 Spring (J. Williams) inglese

0 Ki minek gondol, az vagyok annak... (S. Weöres) ungherese

0 Paso doble (A. Crove Serrano – A. Ferramosca) italiano - inglese

0 İki Kalp (C. Süreya) turco

0 Lentamente muore (P. Neruda, trad.it.) spagnolo (orig.)

0 When I have Fears That I May Cease to Be (J. Keats) inglese

0 i thank You God for most this amazing (E.E. Cummings) inglese

0 Akarsz-e játszani (D. Kosztolányi) ungherese

0 Il existe un pays (M. Houellebecq) francese

0 A viagem não acaba nunca (J. Saramago, da Viagem a Portugal) portoghese

0 Ik ben lekker stout (A. M.G. Schmidt) olandese

0 Frühling – Primavera (R. Baviera) tedesco - italiano

0 Sonnet 66 (W. Shakespeare) inglese

0 Cipó (V. Lilla) ungherese

0 How to eat a poem (E. Merriam) inglese

0 Ben ve Sen (O. Hayyâm) persiano - -تو و تمن

0 Need of music (E. Bishop) inglese

0 Somewhere I have never travelled, gladly beyond (E.E. Cummings) inglese

0 Nem tudhatom (M. Radnóti) ungherese

0 Istanbul’u dinlyorum (O. Veli Kanik) turco

0 Ascolto Istanbul (O. Veli Kanik, trad. it.)

0 George Gray (E. Lee Masters) inglese

Su ciò che piace e che non piace

I bimbi e i grandi della Casa-Officina

Tante persone si sono pronunciate e non sempre in accordo sono state. Che a far paura sia un mostro o un gatto non so dirvi in modo esatto, tanto più che il felino a molti bimbi è assai carino, cani e palle fan felici i bambini che giocano con tanti amici. E non vi sembri cosa strana se piacciono anche balena e banana. Se qualcuno teme il buio o un nonno arrabbiato, un dinosauro consolerà il malcapitato e se con l’aereo fa paura volare sarà un sorriso a farvi sognare. Dell’acqua profonda qualcuno ha timore o addirittura di sbattere contro un signore. Una cosa certa però è questa qua: che nulla rende più felici, della propria mamma e del proprio papà.

Τo σπίτι κοντà στa θάλασσα – La casa vicino al mare

Το ζπίηη θονηά ζηε ζάιαζζα Τα ζπίηηα πος είσα μος ηα πήπαν. Έηςσε να 'ναη ηα σπόνηα δίζεσηα· ποιέμοη σαιαζμοί ξενηηεμοί· θάποηε ο θςνεγόρ βπίζθεη ηα δηαβαηάπηθα ποςιηάθάποηε δεν ηα βπίζθεη· ηο θςνήγη ήηαν θαιό ζηα σπόνηα μος, πήπαν ποιιούρ ηα ζθάγηα· οη άιιοη γςπίδοςν ή ηπειαίνοςνηαη ζηα θαηαθύγηα. Με μος μηιάρ γηα η' αεδόνη μήηε γηα ηον θοπςδαιιό μήηε γηα ηε μηθπούια ζοςζοςπάδα πος γπάθεη νούμεπα ζηο θωρ με ηεν οςπά ηερ δεν ξέπω ποιιά ππάγμαηα από ζπίηηα ξέπω πωρ έσοςν ηε θςιή ηοςρ, ηίποηε άιιο. Καηνούπγηα ζηεν απσή, ζαν ηα μωπά πος παίδοςν ζηα πεπβόιηα με ηα θπόζζηα ηος ήιηος, θενηούν παπαζςπόθςιια σπωμαηηζηά θαη πόπηερ γςαιηζηεπέρ πάνω ζηε μέπα

Γεώργιος Σευέρης – Giorgios Seferis Dalla collezione “ΚΙΧΛΗ”, 1947

όηαν ηειεηώζεη ο απσηηέθηοναρ αιιάδοςν, δαπώνοςν ή σαμογειούν ή αθόμε πεηζμαηώνοςν μ' εθείνοςρ πος έμεηναν μ' εθείνοςρ πος έθςγαν μ' άιιοςρ πος ζα γςπίδανε αν μποπούζαν ή πος σαζήθαν, ηώπα πος έγηνε ο θόζμορ ένα απέπανηο ξενοδοσείο. Δεν ξέπω ποιιά ππάγμαηα από ζπίηηα, ζςμάμαη ηε σαπά ηοςρ θαη ηε ιύπε ηοςρ θαμηά θοπά, ζα ζηαμαηήζω αθόμε θαμηά θοπά, θονηά ζηε ζάιαζζα, ζε θάμαπερ γςμνέρ μ' ένα θπεβάηη ζηδεπένηο σωπίρ ηίποηε δηθό μος θοηηάδονηαρ ηε βπαδηνήν απάσνε ζςιιογηέμαη πωρ θάποηορ εηοημάδεηαη να 'πζεη, πωρ ηον ζηοιίδοςν μ' άζππα θαη μαύπα πούσα με ποιύσπωμα θοζμήμαηα

θαη γύπω ηος μηιούν ζηγά ζεβάζμηερ δέζποηνερ γθπίδα μαιιηά θαη ζθοηεηνέρ δανηέιερ, πωρ εηοημάδεηαη να 'πζεη να μ' αποσαηπεηήζεη ή, μηα γςναίθα ειηθοβιέθαπε βαζύδωνε γςπίδονηαρ από ιημάνηα μεζεμβπηνά, Σμύπνε Ρόδο Σςπαθούζερ Αιεξάνηπεηα, από θιεηζηέρ ποιηηείερ ζαν ηα δεζηά παπαζςπόθςιια, με απώμαηα σπςζών θαππών θαη βόηανα, πωρ ανεβαίνεη ηα ζθαιηά σωπίρ να βιέπεη εθείνοςρ πος θοημήζεθαν θάηω απ' ηε ζθάια.

Ξέπεηρ ηα ζπίηηα πεηζμαηώνοςν εύθοια, ζαν ηα γςμνώζεηρ.

Spring

Jared Williams

Yesterday (as I opened the door for my eager cat) and

the late march air caught me Before I was ready With its warm velvet cheek and balmy hum I remembered that change does have a smell The one that used to wake us up when we were bears It gets invisibled I guess By the perfumes of oranges from mexico, roasted coffees from costa rica, cleaning products cooked by chemists and belching buses Even the marginalized crowds marching for justice and the relentless nodding of the oil derricks have a smell (my radio barks at me, my car sighs, weighed down by gas and money) In all the noise it’s easy to miss the softness of melting ice and fresh rot and the impatient green below

Maybe I’ll plan a small trip back to the sunny river What else is there to do after all? You cannot climb back inside of it, the woody heart of nature The friction of the human heart is to know There is a secret in the folded paws and soft faces of dogs, the nests, the warm wet baskets of frog eggs waving in the rushes, the cabbage moth But you will not find it It will have to be enough to feel the sun on your back Or to smell the spring Because the earth is turning And nobody ever learned about love by being something they are not.

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Sándor Weöres

Paso doble

Forse aspettiamo sempre un ponte anomalo un'arcata instabile, ribelle che ci traghetti barcollanti dove la terra è pronta alle carezze, incline alle confidenze without realising that we are the bridge the raw material and the engineers all in one its structure as strong or as weak as the power of our imagination.

Anamarìa Crove Serrano - Annamaria Ferramosca

İki Kalp

İki kalp arasında en kısa yol: Birbirine uzanmış ve zaman zaman Ancak parmak uçlarıyla değebilen

İki kol.

Merdivenlerin oraya koşuyorum, Beklemek gövde gösterisi zamanın;

Çok erken gelmişim seni bulamıyorum, Bir şeyin provası yapılıyor sanki.

Kuşlar toplanmış göçüyorlar

Keşke yalnız bunun için sevseydim seni.

Cemal Süreya

Lentamente muore

Lentamente muore chi diventa schiavo dell'abitudine, ripetendo ogni giorno gli stessi percorsi, chi non cambia la marca, chi non rischia e cambia colore dei vestiti, chi non parla a chi non conosce. Muore lentamente chi evita una passione, chi preferisce il nero su bianco e i puntini sulle "i" piuttosto che un insieme di emozioni, proprio quelle che fanno brillare gli occhi, quelle che fanno di uno sbadiglio un sorriso, quelle che fanno battere il cuore davanti all'errore e ai sentimenti. Lentamente muore chi non capovolge il tavolo, chi è infelice sul lavoro, chi non rischia la certezza per l'incertezza, per inseguire un sogno, chi non si permette almeno una volta nella vita di fuggire ai consigli sensati.

Lentamente muore chi non viaggia, chi non legge, chi non ascolta musica, chi non trova grazia in se stesso. Muore lentamente chi distrugge l'amor proprio, chi non si lascia aiutare; chi passa i giorni a lamentarsi della propria sfortuna o della pioggia incessante. Lentamente muore chi abbandona un progetto prima di iniziarlo, chi non fa domande sugli argomenti che non conosce, chi non risponde quando gli chiedono qualcosa che conosce. Evitiamo la morte a piccole dosi, ricordando sempre che essere vivo richiede uno sforzo di gran lunga maggiore del semplice fatto di respirare.

Pablo Neruda (attribuzione incerta, trad.italiana)

i thank You God for most this amazing When I have fears that I may cease to be Before my pen has glean'd my teeming brain, Before high-piled books, in charactery, Hold like rich garners the full ripen'd grain; When I behold, upon the night's starr'd face, Huge cloudy symbols of a high romance, And think that I may never live to trace Their shadows, with the magic hand of chance; And when I feel, fair creature of an hour, That I shall never look upon thee more, Never have relish in the faery power Of unreflecting love;--then on the shore Of the wide world I stand alone, and think Till love and fame to nothingness do sink.

John Keats

i thank You God for most this amazing day:for the leaping greenly spirits of trees and a blue true dream of sky; and for everything which is natural which is infinite which is yes (i who have died am alive again today, and this is the sun's birthday; this is the birth day of life and of love and wings: and of the gay great happening illimitably earth) how should tasting touching hearing seeing breathing any--lifted from the no of all nothing--human merely being doubt unimaginable You? (now the ears of my ears awake and now the eyes of my eyes are opened)

E.E. Cummings

When I have Fears That I May Cease to Be

Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubin-teát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Dezső Kosztolányi

Il existe un pays Michel Houellebecq

Il existe un pays, plutôt une frontière, Où la lumière est douce et pratiquement solide Les êtres humains échangent des fragments de lumière, Mais il n'ont pas la moindre appréhension du vide. La parabole du désir Remplissait nos mains de silence Et chacun se sentait mourir, Nos corps vibraient de ton absence. Nous avons traversé des frontières de craie Et le second matin le soleil devint proche Il y avait dans le ciel quelque chose qui bougeait, Un battement très doux faisait vibrer les roches. Les gouttelettes de lumière Se posaient sur nos corps meurtris Comme la caresse infinie D'une divinité – matière

A viagem não acaba nunca

José Saramago (da Viagem a Portugal)

A viagem não acaba nunca. Só os viajantes acabam. E mesmo estes podem prolongar-se em memória, em lembrança, em narrativa. Quando o visitante sentou na areia da praia e disse: ―Não há mais o que ver‖, saiba que não era assim. O fim de uma viagem é apenas o começo de outra. É preciso ver o que não foi visto, ver outra vez o que se viu já, ver na primavera o que se vira no verão, ver de dia o que se viu de noite, com o sol onde primeiramente a chuva caía, ver a seara verde, o fruto maduro, a pedra que mudou de lugar, a sombra que aqui não estava. É preciso voltar aos passos que foram dados, para repetir e para traçar caminhos novos ao lado deles. É preciso recomeçar a viagem. Sempre.

Ik ben lekker stout Annie M.G. Schmidt

Ik ben lekker stout Ik wil niet meer, ik wil niet meer! Ik wil geen handjes geven! Ik wil niet zeggen elke keer: Jawel mevrouw, jawel meneer... nee, nooit meer in m'n leven! Ik hou m'n handen op m'n rug en ik zeg lekker niks terug! Ik wil geen vieze havermout, ik wil geen tandjes poetsen! Ik wil lekker knoeien met het zout, ik wil niet aardig zijn, maar stout en van de leuning roetsen en schipbreuk spelen in de teil en ik wil spugen op het zeil!

En heel hard stampen in een plas en dan m'n tong uitsteken en morsen op m'n nieuwe jas en ik wil overmorgen pas weer met twee woorden spreken! En ik wil alles wat niet mag, de hele dag, de hele dag! En ik wil op de kanapee met hele vuile schoenen en ik wil aldoor gillen: nee! En ik wil met de melkboer mee en dan het paardje zoenen. En dat is alles wat ik wil en als ze kwaad zijn, zeg ik: Bil!

Frühling - Primavera

Roberto Baviera

der Winter weicht dem warmen Frühling -die Sonne erlangt an Kraft zurück - entzückt die Menschen auf den Straßen - die Kälte langsam im Gedächtnis begraben - die schönste Zeit des Jahres beginnt - es ist soweit - die Raupe weicht dem Schmetterling - der Frühling der Frühling der Frühling beginnt . L'inverno lascia il posto alla tiepida primavera, il sole sta diventando più forte, le persone per strada sono affascinate, il freddo diventa lentamente un ricordo. Inizia il periodo più bello dell'anno, è giunto il momento -il bruco diventa farfalla. La primavera la primavera la primavera inizia!

Sonnet 66

Tired with all these, for restful death i cry, As, to behold desert a beggar born, And needy nothing trimm'd in jollity, And purest faith unhappily forsworn, And purest faith unhappily forsworn, And maiden virtue rudely strumpeted, And right perfection wrongfully disgraced, And strength by limping sway disabled, And art made tongue-tied by authority, And folly doctor-like controlling skill, And simple truth miscall'd simplicity, And captive good attending captain ill: Tired with all these, from these would i be gone, Save that, to die, i leave my love alone.

William Shakespeare

Cipó

Nagymamám teknő mellett áll a konyhában, Kenyeret dagaszt a családnak hajnaltájban. Barna kötényben hófehér kontyával, Kicsit még álmosan, de mindig vidáman. Addig kell dagasztani, kisjányom, a kenyeret, Amíg a víz a padlásról lecsepeg. Mindig azt mondta el tanításképp, Úgy, ahogy ezt neki mondták dédanyámék. Elmondta nevetve azt is, ez mit jelent. Addig dagaszd, míg homlokod verejtéket ver. Látom magam előtt, ahogy a tésztát szakajtja. S a tésztacsomókat szakajtóba rakja.

Betakarja őket szakajtókendővel. Az erre hímzett kenyérterítőkkel. S míg a kenyerek a szakajtóban keltek, Mindent előkészített a kemence mellett. Lobogott a tűz, látom a lángját. Csutkaszárral befűtötte, s szétterítette parazsát. A szakajtókból a kenyér lapátra került. Elnyelte a kemence szája, amelyben kisült. A friss kenyér illata terjengett a légben. Messzire érzett, hol sült kenyér éppen. De amiért ez az emlék nékem olyan kedves: Az a kis cipó, amely mindig az enyém lett.

Vígh Lilla

How to eat a poem

Don't be polite. Bite in. Pick it up with your fingers and lick the juice that may run down your chin. It is ready and ripe now, whenever you are. You do not need a knife or fork or spoon or plate or napkin or tablecloth. For there is no core or stem or rind or pit or seed or skin to throw away.

Eve Merriam

تومن و - Ben ve Sen

Ömer Hayyâm

Need of music

Elizabeth Bishop

0 I am in need of music that would flow

0 Over my fretful, feeling fingertips,

0 Over my bitter-tainted, trembling lips,

0 With melody, deep, clear, and liquid-slow.

0 Oh, for the healing swaying, old and low,

0 Of some song sung to rest the tired dead,

0 A song to fall like water on my head,

0 And over quivering limbs, dream flushed to glow!

0

0 There is a magic made by melody:

0 A spell of rest, and quiet breath, and cool

0 Heart, that sinks through fading colors deep

0 To the subaqueous stillness of the sea,

0 And floats forever in a moon-green pool,

0 Held in the arms of rhythm and of sleep.

Somewhere I have never travelled, gladly beyond

E. E. Cummings

Somewhere I have never travelled, gladly beyond any experience, your eyes have their silence: in your most frail gesture are things which enclose me, or which I cannot touch because they are too near your slightest look will easily unclose me though I have closed myself as fingers, you open always petal by petal myself as spring opens (touching skilfully, mysteriously) her first rose or if your wish be to close me, I and my life will shut very beautifully, suddenly, as when the heart of this flower imagines

the snow carefully everywhere descending; nothing which we are to perceive in this world equals the power of your intense fragility: whose texture compels me with the colour of its countries, rendering death and forever with each breathing (I do not know what it is about you that closes and opens; only something in me understands the voice of your eyes is deeper than all roses) nobody, not even the rain, has such small hands

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Nem tudhatom

Miklós Radnóti

Istanbul’u dinlyorum

Orhan Veli Kanik

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı

Önce hafiften bir rüzgar esiyor;

Yavaş yavaş sallanıyor

Yapraklar, ağaçlarda;

Uzaklarda, çok uzaklarda,

Sucuların hiç durmayan çıngırakları İstanbul'u

dinliyorum, gözlerim kapalı.

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı;

Kuşlar geçiyor, derken;

Yükseklerden, sürü sürü, çığlık çığlık.

Ağlar çekiliyor dalyanlarda;

Bir kadının suya değiyor ayakları;

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı.

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı;

Serin serin Kapalıçarşı

Cıvıl cıvıl Mahmutpaşa

Güvercin dolu avlular

Çekiç sesleri geliyor doklardan

Güzelim bahar rüzgarında ter kokuları;

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı.

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı;

Başımda eski alemlerin sarhoşluğu

Loş kayıkhaneleriyle bir yalı;

Dinmiş lodosların uğultusu içinde

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı.

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı;

Bir yosma geçiyor kaldırımdan;

Küfürler, şarkılar, türküler, laf atmalar.

Birşey düşüyor elinden yere; Bir gül olmalı;

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı.

İstanbul'u dinliyorum, gözlerim kapalı;

Bir kuş çırpınıyor eteklerinde;

Alnın sıcak mı, değil mi, biliyorum;

Dudakların ıslak mı, değil mi, biliyorum;

Beyaz bir ay doğuyor fıstıkların arkasından

Kalbinin vuruşundan anlıyorum;

İstanbul'u dinliyorum.

Ascolto Istanbul

Ascolto Istanbul Ascolto Istanbul ad occhi chiusi Spira una leggera brezza dapprima Lentamente oscillano Le foglie sugli alberi Da lontano, molto lontano I perenni trilli degli acquaioli Ascolto Istanbul ad occhi chiusi. Ascolto Istanbul ad occhi chiusi E mentre passano gli uccelli A stormi e stridii dall'alto Le reti si ritirano dalle chiuse I piedi di una donna sfiorano l'acqua Ascolto Istanbul ad occhi chiusi. Ascolto Istanbul ad occhi chiusi Sono freschi i bazar Allegro Mahmut pascià Pieni di colombi i cortili Pervengono battiti di martello dai bacini Dalla dolce brezza primaverile odori di sudore Ascolto Istanbul ad occhi chiusi.

Ascolto Istanbul ad occhi chiusi Ebbra di passati favori Una villa dalle darsena buie Fra il mugghio dell'acquietato scirocco Ascolto Istanbul ad occhi chiusi. Ascolto Istanbul ad occhi chiusi Passa una fraschetta sul marciapiede Imprecazioni, motivetti, canzoni, frizzi Dalla sua mano cade qualcosa sul selciato Dev'essere una rosa Ascolto Istanbul ad occhi chiusi. Ascolto Istanbul ad occhi chiusi Ai suoi piedi si dibatte un uccello Non so se la tua fronte scotti o no Non so se le tue labbra siano umide o no Dietro i pistacchi nasce una luna candida Lo percepisco dai battiti del tuo cuore Ascolto Istanbul.

Orhan Veli Kanik (trad. italiana)

George Gray

Edgar Lee Masters

I have studied many times The marble which was chiseled for me— A boat with a furled sail at rest in a harbor. In truth it pictures not my destination But my life. For love was offered me and I shrank from its disillusionment; Sorrow knocked at my door, but I was afraid; Ambition called to me, but I dreaded the chances. Yet all the while I hungered for meaning in my life. And now I know that we must lift the sail And catch the winds of destiny Wherever they drive the boat. To put meaning in one's life may end in madness, But life without meaning is the torture Of restlessness and vague desire— It is a boat longing for the sea and yet afraid.

Centro educativo interculturale

"Casa-Officina"

via Cuba 46 90129 Palermo

+39 0916520297

sito: www.casaofficina.it

email: officreaintercultura@gmail.com

OfficinaCreativa Interculturale